Sok koruk béli fiatalhoz hasonlóan Balázs és felesége, Ildikó közös élete is egy fővárosi garzonlakásban indult. Ahonnan persze ők is vágyakoztak tágasabb otthonba, de a kortársaikkal ellentétben nem Budapesten, hanem Nyugat-Magyarország falvait járva keresték a számukra megfelelőt.
Választásuk végül a dimbes-dombos Göcsej egyik apró falvára esett. A „fedezd fel Magyarországot!” hangulatú keresést a sokkal prózaibb építkezés követte, miközben mindkettőjüknek főállású irodai munkája volt Budapesten. Nem csoda, hogy lassan haladtak, de legalább volt idejük mindent alaposan átgondolni-átszámolni.
Tiszta matematika
Sok más zalai kisfaluhoz hasonlóan náluk sincs központi szennyvíztisztító. „Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne egy megfelelően szigetelt derítő építése és fenntartása, illetve annak a biológiai elven működő házi szennyvíz-tisztítási rendszernek a beüzemelése és működtetése, amelyre az egyik Construma kiállításon akadtunk” – meséli Ildikó. Ez utóbbi mellett döntöttek, és ma már referencia-szennyvíztisztítóval büszkélkedhetnek a térségben; dél-zalai, somogyi falvak polgármesterei látogattak el hozzájuk az elmúlt hónapokban, hogy CE-minősítésű, egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítményüket a gyakorlatban is tanulmányozzák.
Ma Magyarországon a keletkező szennyvíz több mint 60 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a környezetbe. „Sűrűn lakott településeken a csatornázásnak nincs alternatívája, ötven-száz-százötven elszórt ingatlanból álló falvakban vagy ritkán lakott kertvárosi részeken azonban célszerűbb lehet egyedi rendszereket telepíteni; település szinten a szennyvíztisztítás kiépítésének költsége ily módon lényegesen olcsóbb, mint a csatornázásé” – magyarázza Forstner Antal szennyvíztisztítási tanácsadó a kisfalvak polgármestereinek élénk érdeklődését. Lássuk, melyek az egyedi szennyvíztisztítási eljárások, és mennyibe kerülnek!
Melyik az olcsóbb?
Új ház építésénél, ha nincs a településen kiépített szennyvízrendszer, az építési hatóság ténylegesen vízzáró zárt szennyvíztározó megépítését írja elő. Ez egy négytagú család esetében, amely tegyük fel, havonta csak egyszer szeretne szippantatni, húsz köbméteres tározó építését jelenti. „Mostani árakon hét-nyolcszázezer forintba kerül egy ténylegesen zárt, 20 köbméteres tartály kiépítése – mondja Forstner Antal. – Ennek a havi szippantási költsége öt köbméterenként hozzávetőlegesen hétezer forint, azaz egy hónapban 28 ezer forint. Egy évre rá, hogy elkészült a szenny-víztározó, a tulajdonos költségei már meghaladják az egymillió forintot, és a szippantás havi költsége továbbra is folyamatosan fennáll, hiszen a szennyvizet minden hónapban előállítják, így minden hónapban el kell vitetni.”
Ezzel szemben biológiai szennyvíztisztítási megoldás esetén egy átlagos, négytagú családot például véve szükség van egy két köbméteres műanyag tartályra, ez az úgynevezett oldómedence. Amennyiben a terepviszonyok megengedik, innen a szennyvíz csőhálózaton, gravitációs elven jut el a szikkasztómezőre, ahonnan szűrőmezőn keresztül a tisztított szennyvíz elszivárog a gyökérzónába, vagy a második fázis után akár öntözővízként is felfogható.
„Összességében egy ilyen típusú és méretezésű rendszer kiépítésének költsége kulcsra készen egymillió forint körül van. Azt lehet mondani, hogy egy új ház építésénél a 20 köbméteres szennyvíztározó és az egy évi szippantási költség együttesen nagyjából annyiba kerül, vagy inkább többe, mint az egyedi biológiai szennyvíztisztító rendszer kiépítése.”
A biológiai szennyvíztisztítás elve
A tisztítás két fázisból áll: az első szakaszban a nagy sűrűségű polietilénből készült tartályban, az oldómedencében anaerob módon, azaz oxigénmentes környezetben baktériumok tisztítják a keletkező szennyvizet, majd a víz szűrőn keresztül jut a kötelezően kiépítendő második fázisba. (Érdekesség, hogy az oldómedencében a munkát három olyan baktériumtörzs végzi, amely bennünk, emberekben is él.)
A második fázis az aerob szakasz, melynek egyik lehetséges változatánál a víz csőhálózaton a szikkasztómezőre áramlik, ahonnan a megfelelően kialakított kavics-homok rétegen keresztül elszivárog a talajba, így a szivárogtatómezőn telepített növényzet a vizet a gyökérzetén keresztül hasznosítja.
A rendszer havi fenntartási költsége egy négyfős család két köbméteres tartálya esetében 350 forint – azaz egyadagnyi baktérium, amelyet utánpótlásként a vécébe kell beleszórni. És mivel a baktériumok igencsak alapos munkát végeznek, szippantani is csak – átlagosan – négyévente kell.
Alapesetben ezekhez a rendszerekhez nem kell áram, gravitációs elven, közlekedőedényként működnek: az egyik oldalon belép a rendszerbe egy csepp szennyvíz, a másik oldalon távozik a rendszerből egy csepp tisztított víz. „Áram csak bizonyos terepviszonyoknál szükséges, de akkor sem a tisztítási művelethez – magyarázza a szakember. – Például, ha olyan ingatlanról van szó, ahol a ház az utcaszinten áll, a telek pedig hátul felfelé, a domboldalon terül el. Ilyenkor az oldótartály a ház mellé kerül, ahova a szennyvíz a gravitációval befolyik. A második fázisú tisztításhoz viszont a szikkasztómezőt a kert végében alakítják ki, ahova el kell juttatni az első fázisban megtisztított vizet. Ennek a szintkülönbségnek a legyőzéséhez szivattyúra van szükség.”
Zölden és függetlenül
Mára a hatóságok is belátták, hogy a csatornázásnak van alternatívája, ezt jól jelzik a jogszabályi változások. Mivel a példaként említett egyedi házi biológiai szennyvíztisztítási rendszerek végeredmény szempontjából a nagy szennyvíztisztítókkal megegyező vagy tisztább környezetet teremtenek, érthető, hogy nem kell talajterhelési díjat fizetni utánuk. Sőt mi több, a hivatalos engedélyekkel készült rendszer telepítése után, ha odaviszik is a házhoz a gerincvezetéket, a tulajdonos nem köteles rácsatlakozni a hálózatra.
A rendszertelepítés engedélyeztetési folyamata is fokozatosan egyszerűsödik. 500 köbméter évenkénti szennyvízmennyiség alatt a CE-minősítéssel rendelkező eljárásoknál ettől az évtől fogva a zöldhatóság különféle engedélyeit sem kell kikérni.
Államilag támogatott szennyvíz-elhelyezési terveikben a települések ma már az összes tisztítási technológiára pályázhatnak – többek között az említett, biológiai elven működő egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmények rendszerére is.
A szakértő szerint persze vannak helyek, ahol muszáj csatornázni, nincs más megoldás. De vannak olyan települések is, ahol nem szabad mást alkalmazni, csak egyedi rendszereket. „Amíg gazdasági, környezetvédelmi, vízbázisvédelmi és egyéb szempontok szerint indokolt, csatornázzunk, de például egy dimbes-dombos zalai, kisfalvas vidéken, ahol átemelők szükségesek ahhoz, hogy A pontból B pontba eljusson a szennyvíz, gazdaságilag valószínűleg nem indokolt a gerincvezetékes szennyvízelvezetés és -tisztítás.”
Habár a települési szennyvíz-elhelyezési rendszerek kiépítése ma általánosságban 80 százalékos állami támogatottságot élvez, a lakossági önrész előteremtése sok helyen még így is gondot okoz. Ezt ma már lakás-takarékpénztári programok is segítik: nyolcéves szerződéssel, havi 1500–2000 forint befizetésével és az ehhez a takarékossághoz társuló 30 százalékos állami támogatással könnyebben előteremthető a lakossági önrész.
