Pontosan már nem lehet „kinyomozni”, de alighanem egy termékenységi ünnep maradványai, illetve egy tavaszünnep emlékei keverednek a mai húsvétunkban. Európában egy germán istennő kultuszának és pogány hiedelmeknek a keveredése jellemzi a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legnagyobb ünnepét – írja a National Geographic Online.
Kezdetben a keresztények a húsvétot a zsidó pészach ünnep – az Egyiptomból való kivonulás és a kovásztalan kenyér ünnepe – idejével azonosították, mivel Jézus halála a pészach előestéjén volt. Ezért a húsvét a zsidó naptár szerinti úgynevezett niszán hónap 14-re esett, ami a Gergely-naptár szerint március-áprilisban van, a zsidó naptár ugyanis holdhónapokból áll, vagyis egy hónap újholdtól újholdig tart.
A keresztények a 2. század elejétől kezdték Jézus feltámadásának napját niszán hónap 14-e utáni vasárnapon ünnepelni. A húsvétszámítás igen bonyolult metódus volt, és mivel a különböző területeken más-más naptárt használtak, az egyes közösségek eltérő időpontban ünnepelték a feltámadást, így idővel szükségessé vált egy egységes időpont rögzítése. Erre 325-ben a niceai zsinaton került sor. Ott rögzítették, hogy a tavaszi, vagyis a napéjegyenlőséget követő – első holdtölte utáni vasárnap legyen a húsvét. Később a Gergely-naptár bevezetésével 1582-ben pontosítottak: meghatározták a tavaszi napéjegyenlőség pontos időpontját, így a húsvétot már egy rögzített dátumtól, március 21-től számítják.
Száz éve nem volt ilyen korán
A napéjegyenlőség – ami nálunk a csillagászati tavasz kezdetét jelenti, ekkor a Nap sugarai pontosan merőlegesen esnek az egyenlítőre – idén március 20-án, közép-európai idő szerint 6 óra 48 perckor következik be. Ezt másnap, 21-én 19 óra 40 perckor mindjárt telihold követi. 21-e péntekre esik, így az ezt követő vasárnap, március 23-a lesz húsvét vasárnapja. Húsvét vasárnapja tehát sosem eshet március 22-énél korábbi napra – magyarázza a National Geographic.
Március 22-i húsvétvasárnap legutóbb 1818-ban következett be, s ilyesmire nem is számíthatunk egészen 2285-ig. A 23-i húsvétvasárnap sem túl gyakori. Nem sokan emlékezhetnek ilyen alkalomra, ugyanis az elmúlt 95 évben nem volt rá példa. A korai időponthoz tehát két tényező járul hozzá: a telihold mindjárt a napéjegyenlőség után következik be, ill. a hét második felére esik (közel a vasárnaphoz). Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesülne, az ünnep máris későbbi időpontra kerülne.
A kereszténység legboldogabb napja
A húsvét Jézus megváltó halála és feltámadása, az egyház legszentebb ünnepe. Jézus életének utolsó évében hithű zsidóként Jeruzsálembe ment, hogy ott megünnepelje a pészachot – olvasható a vallásfórum.hu-n. Máté, Márk és Lukács, evangéliumaikban leírják tanítványai körében elfogyasztott utolsó étkezését – az „utolsó vacsorát” -, ami után letartóztatták, bíró elé hurcolták, elítélték, s másnap keresztre feszítették. Jézus néhány óra múlva meghalt, s mivel már közeledett a szombat, sietve sírba helyezték. Az evangéliumok szerint két nappal később, vasárnap néhány asszony üresen találta a sírt, s egy isteni hírnök közölte velük, hogy Jézus feltámadt a halálból.
Húsvét a Vatikánban (Fotó: MTI)
A feltámadást húsvét vasárnapján, a keresztény naptár legvidámabb napján ünneplik. A IV. századtól kezdve a húsvéti nagyünnepre negyvennapos böjttel – nagyböjt – és vezekléssel készültek a keresztények, mivel Jézus Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában. A nagyböjt hamvazószerdán kezdődik. Az ezt megelőző napokban rendezik a vízkereszttől tartó farsang utolsó vigalmait, amelyek húshagyókedden – azon a napon, amikor utoljára lehet húst enni húsvét előtt – érnek véget.
A nagyböjt kiemelkedő időszaka a húsvét előtti úgynevezett nagyhét. Első napja virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepe. A nagyhét három „szent napja”: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének az emlékünnepe. Nagypéntek a Krisztus szenvedésére és halálára való emlékezés ünnepe. Nagyszombat estéje pedig már a húsvéti örömünnep kezdete. Ehhez kapcsolódik a húsvétvasárnapi liturgia.
A termékenység ünnepe
A zsidó húsvét bárányáldozathoz kapcsolódott, de eredete aratóünnep volt. A Közel-Keleten már március végén – áprilisban lehet aratni, az aratás végét pedig hét héttel később, a pünkösdi ünnep őrzi. Így tehát maga a zsidó pészach, és így áttételesen a keresztény húsvét is termékenységi ünnepekhez kapcsolódott.
A keresztény Európában a zsidó-keresztény hagyományok ősi pogány rítusokkal keverednek. E pogány rítusokat igen nehéz pontosan azonosítani, hiszen időnként – nem is olyan ritkán – a kereszténység tűzzel-vassal irtotta a tőle eltérő hagyományokat, vagy pedig magába olvasztotta a pogány tradíciókat és azokat keresztény köntösbe öltöztette. Erre a legjobb példa Magyarország, mint Szűz Mária országa, amiről köztudott, hogy a pogány Boldogasszony-kultuszra vezethető vissza. A Boldogasszonyt azonban a keresztény térítőknek évszázados munkával sikerült azonosítaniuk, azonosíttatniuk Szűz Máriával, Jézus szülőanyjával.
Ezeréves tojásfestés
A régi európai termékenységünnepek maradványa lehet például a tojásfestés, a tojások kultusza, amely nehezen vezethető le a héber pészachból, a bárányáldozatból, vagy a keresztény Jézus-kultuszból, vagyis Isten Bárányának, Krisztusnak a keresztáldozatából. A tojások ajándékozása, festése Kelet-Európában maradt meg a legtartósabban, és Magyarországon különösen divatos ma is. Hímes, a maiakhoz hasonlóan díszített tojásokat egyébként már avarkori sírokban is találtak hazánk területén.
Tojásfa (Fotó: MTI)
A villőzés, a lányok megcsapkodása zöld ágakkal, szintén Magyarországon ismert húsvéti szokás. A villőzést zöldághordásként is azonosíthatjuk, a zöld ágak pedig a megújulást szimbolizálják. A virágvasárnapnak, a húsvéti ünnepi körnek az egyik része ez is, akárcsak a barkaszentelés, amelynek a pogány hitvilágban bajelhárító szerepe volt, a kereszténységben pedig Jézus Jeruzsálemi bevonulását ünneplik általa. A virágokról egyébként sem kell bizonygatni, hogy a megújhodás, a tavasz, illetve legtöbbször a szerelem jelképei is. A húsvéthétfői locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik, vagyis itt is összekapcsolódik a pogány és a keresztény hitvilág.
Az alvilág istene
Talán – de nem bizonyosan – termékenységi rítusra vezethető vissza a nyúl, a nyuszi szerepe is húsvétkor. Ez bizonytalan időpontban, talán a középkorban, talán az újkorban Németországból terjedt el. Aligha szorul magyarázatra a szapora nyúl és a termékenységi kultuszok kapcsolata, ugyanakkor ez nagyrészt tisztázatlan eredetű kapcsolat, ezért nem lehetünk ebben sem teljesen biztosak. A húsvéti nyulakról az első források 1678 környékén emlékeznek meg Németország területén.
A germán – tehát a kereszténytől eltérő hagyományok – élnek tovább a német Ostern, illetve az angol Easter elnevezésekben, amelyek a húsvétot jelentik a két nép körében. Ez az elnevezés egy Ostara nevű germán istennőre vezethető vissza, aki a mitológia szerint az alvilág úrnője volt, és ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett, akárcsak a húsvét.
