A hétfői állapot szerint a végtagcsonkolás csak egy eshetőség volt, a kedd reggeli fejlemények alapján azonban ez elkerülhetetlenné vált, s utóbb az is kiderült, hogy nem lehet várni a beavatkozással. A szakemberek azt tervezték, hogy Lanzingert hazaszállítják és Salzburgban végzik el az utolsó műtétet. A versenyző állapota azonban rosszabbodott, ezért úgy döntöttek, hogy a lehető legrövidebb időn belül Oslóban operálják meg.
“Életveszélyessé vált a helyzet, ezért azonnal meg kellett műtenünk. A beavatkozás után határozottan javult az állapota, jelenleg nincs életveszélyben” – mondta Thomas Hölzenbein professzor, salzburgi specialista, aki a baleset után rögtön a norvég fővárosba utazott és az operációban is részt vett.
Segítők Lanzingernél (Sport1)
A 27 éves síelő a Kvitfjellben rendezett szuperóriás-műlesikló versenyen elvesztette az egyensúlyát, amikor egy ugrás után talajt ért, és fejjel az egyik kapunak esett, majd eszméletlenül a pályát szegélyező védőhálóba csúszott. Az ütközésben agyrázkódást szenvedett, továbbá eltörte síp- illetve szárkapocscsontját.
Lanzingeren a norvég fővárosban hétfőre virradóra elvégeztek egy kilencórás műtétet, de újabb beavatkozásra volt szükség. Az amputációról azután született döntés, hogy ez sem hozta meg a remélt eredményt.
Az osztrák síelő pályafutása során egy alkalommal állhatott dobogóra Világkupa-versenyen, 2005 decemberében harmadik volt szuperóriás-műlesiklásban az egyesült államokbeli Beaver Creekben. Nézze meg Lanzinger esését! (Csak erős idegzetűeknek)
—-A biztonságról vitáznak—-
Matthias Lanzinger vasárnapi szörnyű balesete okán ismét előtérbe kerültek a biztonságos lebonyolítással kapcsolatos kérdések az alpesi sízők Világkupa-sorozatában. Különösen annak fényében, hogy a mostani szezonban eddig már több mint harmincan szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket.
Egyes radikális megszólalók egyenesen odáig merészkedtek, hogy az “iparág” képviselőinek egy teljesen új versenysorozatot kellene alapítaniuk, a mérsékeltebbek ugyanakkor azt mondják, a lécek kialakításának megváltoztatásában és az alacsonyabban fekvő, kevésbé veszélyes versenyhelyszínekben rejlik a megoldás.
Ez utóbbi felvetésnek némileg ellentmond, hogy már a nyári edzések és az idény előtti közvetlen felkészülés során akadtak balesetek, az egyik éppen Lanzingerrel történt novemberben. Eltörte a kezét, ezért később tudott csak bekapcsolódni a Vk-sorozatba. Az idei tél további neves “áldozatai” közé tartozik a férfiak összetett versenyében címvédő norvég Aksel Lund Svindal – aki november végi, Beaver Creek-i edzésbukása óta nem versenyezhet -, az amerikai Resi Stiegler és Scott Macartney pedig futam közben esett látványosat.
Az alpesi sí veszélyessége hosszú évek óta téma, mert bár a legutóbbi, verseny közben történt haláleset óta (Ulrike Maier, 1994) már 14 év eltelt, az edzések messze nem olyan biztonságos körülmények között folynak, mint maguk a viadalok. A francia Regine Cavagnoud például egy tréning során szenvedett halálos balesetet 2001-ben, Silvano Beltrametti és Tomas Fögdö pedig tolókocsiba kényszerült bukását követően.
A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) egyébként már kidolgozott egy rendszert, amely figyeli és elemzi a versenyzők sérüléseit – ezek a nagy sebesség miatt elsősorban a térdre koncentrálódnak -, de az ajánlott lécváltáson túl ezzel a szisztémával még nem sikerült jelentősen csökkenteni a sérülésveszélyt.
