A Kaukázus zenekar első hivatalos fellépésére a Szigeten került sor 2004-ben, azóta koncerteznek egyre nagyobb sikerrel. A Wikipédia magyar alternatív rockzenekarként határozza meg a bandát, amely a fiatalok életérzését, hovatartozását, globalizációt, vallást, és sok minden mást is megzenésít. Az énekes késik legalább másfél órát. Üzleti megbeszélésről üzent a telefonba. Megbocsátunk neki, főleg a második sör után. Végül befut, félmosollyal és béna frizurával. Látszik, hogy még nincs „sztájlisztjuk”.
Júliusban a VOLT-on még panaszkodtál, hogy nem játssza a Petőfi a számaitokat…
Hát igen. De a zenekar lassan már a negyedik évébe lép, és mi is folyamatosan változunk. Kezdetben a szakemberek szemében naiv, idealista volt a hozzáállásunk, de számunkra is kiderülnek dolgok.
Mi derült ki?
Én például azt hittem, hogy a rádiók zenei szerkesztői rendelkeznek olyan friss zenei tudásbázissal, amiből tudják, hogy mit kell játszani. És nem a zenésznek kell kopogtatnia az ajtajukon.
És most már nem vagytok naivak?
De. Nem fektettünk például a vidéki koncertjeinkbe elég reklámot. Azt hittük, hogy annyira érdekesek vagyunk, hogy berobbanunk, és sportcsarnokokat töltünk meg. Meg lehet csinálni, nem kérdés, csak nagyon sokat kell hozzá dolgozni. A munkánk pedig már nemcsak a zenélésről szól. Lassan többet szervezzük ezt az átkozott turnét, mint amennyit a próbateremben töltünk. És ez így nem jó. Ha ez jelenti azt, hogy versenyképes szakma… Régen ott volt egy mamut kiadó, az ORI, ahol a zenésznek szinte csak az volt a dolga, hogy megírja a dalait.
Kardos-Horváth János: nem akarunk jólfésült bábzenekar lenni
Ez nem meghasonulás? Azt énekled, „munkából élek, és belehalok”, és most ti is kezdtek belehalni?
Nehéz. De addig kell kiépíteni a hálózatot, amíg a dolog nem megy önjáró módjára. Biztos, hogy ez az idő is el fog jönni. Még korántsem vagyunk a csúcson. Ha az ember kiépíti a jó kapcsolatokat a koncertszervezőkkel, fesztiválszervezőkkel, rádióval, médiával, akkor a végén elég lesz bedobni egy üzenetet, és kész. A kommunikáció világában nem is a termék az érdekes, hanem hogy ki mit hallott róla.
Nem akarok vészmadár lenni, de nem félsz, hogy mire önjáróak lesztek, elfogy az ihlet?
Hááát, hmmm, nem.
Profinak tartod magad a zenélésben?
Igen, ebből élek. Sőt, az egész zenekar is. Bele kellett vágni, nem tudtunk mást csinálni. Nem volt időnk. Elmehettünk volna hamburgerpogácsát sütni, hogy kifizessük a járulékokat, ami nem lenne rossz. Elég perifériás élet ez, régebben a művészeket mindenki szabadon gyilkolhatta, most meg vannak a járulékok… Ez a helyzet, ezzel kell tudni főzni. És én alapvetően optimista vagyok.
Hogy viszonyulsz a sajtóhoz?
Jaj, én nagyon élvezem, hogy a sajtó elkezdett érdeklődni! És az a furcsa, hogy amiket kérdezgetnek, az már évek óta jelen van az életünkben, ami arra bizonyíték, hogy megelőztük a korunkat. Nyilván ez a potencia benne van a zenekarban, mi a jövőben élünk, a sajtó meg a jelenben, így kicsit talán mi irányítjuk a dolgokat.
Hát ha már itt tartunk, hogy is kezdték el játszani szeptemberben a dalaitokat a rádióban? Azt mondták, fiúk, szeretünk titeket, de mi is nehéz helyzetben vagyunk, húzzátok már ki a szövegből azt hogy szar, meg azt hogy orál, és ti kihúztátok?
A leghíresebb számuk, a Teszkó
Próbálkoztunk mi sok rádióban, de szóba sem álltak velünk. Úgyhogy örültünk, hogy van egy új adó, ami jó zenéket játszik és szóba áll velünk. Bevallották, hogy nehéz helyzetben vannak, támadhatják őket jobbról is balról is, kössünk kompromisszumot. Viszont este tizenegy és reggel hat között eredetiben nyomják a zenénket.
Jó, tehát asszimilálódtok. Ez meddig mehet?
Voltunk a Fonogram díjátadón, valahogy odakeveredtünk. És azt láttam, hogy az alternatív, underground, mainstream teljesen eltűnik meg összemosódik, amivel nem lenne semmi baj, ha tetszik a közönségnek. De én nem akarom kínosan rosszul érezni magam azért, mert egy művész teljesen másként közelít, nem önkifejezésre használja ezt az ipart, hanem pénzkeresetre, ő minden csatornán tud szólni, minden eszközt felhasznál arra, hogy tudassa, létezik, írt egy albumot arról, hogy ez a férfi igazán szeret. Teljesen nevetséges. Úgyhogy ha a jóisten adott nekünk tehetséget a zenéléshez, akkor ezt igenis fel kell használnunk.
A Kaukázus együttes
Milyen volt a koncertetek Győrben?
Fantasztikus, harmincnégy fizetővendéggel. Úgyhogy nagy volt a kontraszt, mert előtte a Gödörben hatszázan őrjöngtek a zenénkre. Leszűrtük a tanulságot, reklámozni kell. Most indul a tavaszi turnénk Tatabányáról, harminc állomással.
Hogy állsz a közönséggel?
Most már koncert után akarnak fotózkodni is. Zavar, de nem érdekel. Én az elismertség más fajtáit jobban szeretem, mondjuk, ha megköszöni valaki a koncertet az jobban esik… A tánc is nagy erőket ad. Két éve még nyomtuk, ugráltunk a szinpadon, mint az őrült, és csak álltak az emberek, nem értették. Ma már ilyen nincs. Szétszedik a házat.
Hogy bírja ezt a családod?
Eddig jól. Amikor összeházasodtunk a feleségemmel, elmentem egy értékesítő céghez dolgozni, tíz órákat telefonáltam, pörgött a dolog. Anyagilag nagyon megérte, viszont nem tudtam mellette a Kaukázussal foglalkozni. Egy szép tavaszi napon döntöttem: a saját sorsomat szeretném élni. Kiléptem.
Az egyik oldalon van a polgári lét minden örömével és bánatával, a másikon meg a pörgés. Össze lehet ezt hozni?
Kell. Tegnap fél négykor értem haza, de a lányom minden nap fél nyolckor kel, és nem lehet elbújni. Viszont én így vagyok boldog. Jó fej a feleségem, és ő is azt akarja, hogy boldog legyek, boldogok legyünk.
És hogyan álltok a tartalékokkal, ihlet van még?
Van. A következő lemez inkább a szakrális témákhoz nyúl, több lesz benne a magánélet és a szerelem. Sok minden történt velem, ami belémsült. A lemez szimbóluma is a háromszögbe zárt alma lesz, ami ószövetségi jelkép. Arról szól, hogy hajt valamit az ember, a végén eléri, és mégsem lesz tőle boldog. Nagy dilemmám, hogy szétrobbantsam-e az emberek fejében, a boldog, sikeres, befutott zenekar imázsát…
Egyáltalán kérdés benned, hogy kimondjad, amit igaznak érzel?
Persze. Őszintének lenni sokszor nem kifizetődő.
Na és? A szövegeidet hallgatva nekem nem tűnik úgy, hogy ez téged érdekelne.
Egy szintig lehet őszintének lenni, de aztán okosan kell csinálni. Amikor megírtuk a Palesztina című számot, vagy a DJ Trianont, mi azon borzasztó jót szórakoztunk, hogy egy prizmán keresztül énekeltünk. Az nem a mi véleményünk volt. De az, hogy ez emberekből milyen véleményeket váltott ki, és milyen fórumokon találkoztunk velük újra, az kínos. Tehát egy idő után felelősség kiállni. Talán nehéz megtalálni a keskeny utat, mert nem akarunk jólfésült bábzenekar lenni, de nem is kell túllépni bizonyos szerepeket. Nem a popzenén keresztül jön a Messiás. Megkaptuk, hogy ha ilyen okosak vagyunk, legyünk politikusok. Ha Magyarországon van is rockpoéta küldetéstudat néhány zenészben, azért ez akkor is a szórakoztatásról szól.
