Kedd hajnalban először a belső repedés alatt húzódó üregek omlottak be, ez okozta a 30 méter szélességben tapasztalt 5-15 méteres szintcsökkenést – mondta el a FigyelőNetnek Kraft János, a pécsi bányakapitányság helyszínen vizsgálódó geológusa. Délután indult meg a földtömeg oldalra, a Duna irányába. A kritikus szakasz még korántsem stabil, a csúszás folytatódik, de annyira lelassult, hogy akár napokig is eltarthat, amíg az egész ingatag rész leomlik, lecsúszik.
Szerencsére nem következett be a legpesszimistább jóslat, amely szerint a mintegy 500 ezer köbméter föld rövid idő, akár néhány perc alatt a Dunába szakad – mondta a szakértő. Korai még azonban arról beszélni, hogy mikor és milyen módszerekkel lehet a löszfal épen maradt részét stabilizálni, és meggátolni az egyébként törvényszerű további földcsuszamlást – tette hozzá. Meg kell várni a folyamat végét, majd az új morfológiai helyzet figyelembevételével kell megtalálni a megoldást. A szakemberek jelenleg azt vizsgálják, hogy a leomló földtömeg milyen deformációt okozott a Duna medrében és árterében.
Omlik a löszfal
Korábban a FigyelőNet már felhívta a figyelmet a dunaszekcsői problémára. Akkor a hosszú távú megoldás lehetőségeiről kérdeztük Kereki Ferenc pécsi bányakapitányt. Az irányított robbantás azonban az üreges kőzetrendszer miatt Dunaszekcsőn nem alkalmazható. Hosszú távú megoldást az sem nyújt, ha lebontják a partfalat, hiszen idővel a Duna a mesterségesen kialakított partfal lábát kezdi rongálni – minden kezdődik elölről.
A most leszakadó tömeget meg kellene menteni úgy, hogy támasza legyen az ép résznek, ahogy tették azt a „régiek” is. Az ideális megoldás az lenne, az lehetett volna, hogyha a Duna vonalára kőgátat építenek, így akadályozva meg, hogy a folyó tovább mossa a partfal lábát. A leomló részekből célszerű lenne egy tartós rézsűlábat kialakítani. Mindez önkormányzati feladat lenne, ami a mintegy 150 millió forintos költségeket figyelembe véve lehetetlen vállalkozás – nyilatkozta lapunknak a bányakapitány.
