Faur Anna
(forrás: FilmHu)
1997. november 21-én két 14 éves lány vízzel telt palackkal leütött, majd halálra rugdosott egy taxisofőrt, hogy megszerezze az autóját. Az elkövető kamaszokat még aznap elfogták, ma börtönbüntetésüket töltik. A Lányok című filmben ugyanezt a történetet meséli el a rendező iszonyú hidegen, kegyetlenül, naturalistán.
Mennyire veszi a film alapul az 1997-es gyilkosság történetét?
Mindössze annyi a közös, hogy ez a szörnyű történet ihletett meg, de minden, amit a filmemben látsz, fikció. Arra szerettem volna kihegyezni a történetet, hogy adott két, viszonylag marginális rétegből származó fiatal lány és néhány középkorú taxis, akik szintén a kispolgárság és a bűnözés határán egyensúlyoznak. Az ő találkozásukról szól a film, aminek a mozgató főmotívuma a szexualitás. A fiatal lányok gyakorlatilag prostituálódnak, a taxisok pedig kézről kézre adják őket. Ez vezet az elkerülhetetlen, tragikus végkifejlethez.
A filmnek különös aktualitást ad, hogy manapság egyre többet hallani a fiatalkori erőszakról. Szerinted is egyre komolyabb ez a probléma?
Igen. A 90-es évek végén kezdődött, akkor kezdett a bűnözés az alsóbb korhatár felé tolódni. Azóta nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon állandósult ez a tendencia. A kamaszkor egy olyan korszaka az embernek, amely tele van feszültségekkel, indulatokkal. Ha ezek nincsenek a megfelelő módon levezetve, akkor ilyen szörnyű dolgok történhetnek, mint a filmemben.
A Lányokban szinte nincs jelen a család, ha mégis, akkor is elég sivár érzelmi közösségként.
Ez abszolút tudatos volt, nem akartam ábrázolni a szülőket. Itt az a szülők szerepe, hogy nincsenek. Ezért nem is nagyon jelenítettem meg őket, csak futólag.
Nagyon nehéz azonosulni a két lánnyal, nem fedezhető fel semmi szerethető, szánható tulajdonságuk. Agresszívek, önzőek, érzelemmentesek, csak a mának élnek, lopnak, csalnak…
Sajnálom, ha nem lehet azonosulni velük egy pillanatra sem, nem ez volt a szándékom. Pont a gyilkossági jelenetnél el szerettem volna érni, hogy valamennyire sajnáljuk őket. Mindamellett, hogy elkövettek egy igen súlyos dolgot, ami alól nem lehet felmenteni senkit, én úgy próbáltam ábrázolni az áldozattá váló taxis szerepét, meg ezt a szituációt, hogy a nézőben valamiféle együttérzés mégiscsak kialakuljon irántuk.
Nehéz azonosulni a lányokkal
A film nagyon erősen épít a pszichológiai gondolkodásra. Dini végig domináns a lányok kapcsolatában, de a gyilkosság után a barátnője veszi át az irányító szerepet.
Úgy dolgoztam, hogy minden karakterhez írtam egy előéletet. Ez nem szerepel a filmben, de mindenkinek megvolt a maga személyisége. Az egyik lány valóban sokkal dominánsabb alkat, a másik szorongósabb, akinek súlyosabb frusztrációi vannak. A végén ez megfordul. Az, aki addig erősebbnek tűnt, összeomlik, és a másik válik a krízishelyzetben vezetővé.
Általában azt szoktuk meg, hogy aki áldozattípus, az valóban áldozattá is válik. A filmben viszont nem Ernő lesz végül az áldozat, hanem a sokkal keményebb, határozottabb sofőrtársa.
Ez egyrészt dramaturgiai fogás volt, hogy ne az történjen, amire az elején számítunk. A másik ok, hogy bemutassa: van azért könyörület a világon. Ernő talán a férfiak közül az, akivel legjobban azonosulni lehet, akiben a legtöbb emberi vonást látunk. Végül is megmenekül.
A film már ősz óta megy a hazai mozikban. Milyen a fogadtatása?
Nem vagyok elégedett. Rossz a film nézettsége, sokkal nagyobbak voltak az elvárásaim. Azt gondolom, hogy az emberek nem akarnak szembesülni ezzel a témával. Egyébként is azért járnak moziba manapság, mert kikapcsolódni szeretnének. Ez pedig nem az a film, ahol ki lehet kapcsolódni. Itt gondolkodni kell.
