Oscar Peterson trombitán és zongorán kezdett tanulni 5 éves korában édesapjától, de hétéves korában, miután tuberkulózist kapott, már csak zongorán tanult tovább. Legjelentősebb felvételein trióban játszik (zongora-bőgő-ütősök).
Peterson több mint hat évtizedet töltött a zenei pályán, s életében kiérdemelte a műfaj halhatatlanjának elismerő címét. Hétszeres Grammy-díjas, 1997-ben megkapta a Grammy-életműdíjat. Emellett a legrangosabb jazz-szaklap, a Downbeat tizenkétszer kiáltotta ki őt az év zongoristájának.
Kitüntették Glenn Gould-díjjal, UNESCO-díjjal, Juno Awardsszal és számos kanadai kitüntetést kapott. Hazájában, amelyet soha nem tagadott meg, 80. születésnapjára bélyeggel adta ki róla. Halálát az első jelentések szerint veseelégtelenség okozta. A távozását bejelentő barátja, zenésztársa Oliver Jones elmondta: felesége és leánya Peterson mellett volt élete utolsó pillanatáig.
Oscar Peterson példaképe volt többek között Art Tatum (gyakran hasonlították hozzá), Errol Garner, Bill Evans, Nat King Cole és George Shearing. Tehetségkutató versenyt nyert 15 éves korában, s attól kezdve folyamatosan kapta a a rangos feladatokat.
Állandó rádióműsora is volt. A Johnny Holmes Orchestra volt az első együttes, amelyben profiként játszott 1944-től, majd Norman Granz oldalán 1949-ben mutatkozott be New Yorkban, a Carnegie Hallban. Granz később is segítette Peterson zenei útját.
Első lemezei az 1950-es évszámot viselik, s neve egészen fiatalon fogalom volt a szakmában – stúdió- és koncertfelvételein Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Billie Holiday, Dizzy Gillespie, Count Basie, Stan Getz, Charlie Parker, Joe Pass és még nagyon sok művész éneke, illetve játéka hallható. Többször turnézott Ray Brrown triójával, egyik utolsó felvételét is a trióval készítette.
