A zoológusok eddigi megfigyelései szerint olyan fajok és rendszertani családok hajlanak utódaik felfalására, mint a vöröshátú erdei pocok (Myodes glareolus), a házi pirók (Carpodacus mexicanus) vagy a farkaspókok (Lycosidae), de a jelenség számos halfajra is jellemző.
A kannibalizmus e formájának ilyen széles körű fennmaradását valamilyen evolúciós előny segíthette elő – vélik a kutatók.
A Floridai Egyetem kutatócsoportja a korábbi tanulmányokból irányadónak tartotta azt a hipotézist, hogy a szülők számára a peték értékes energiaforrást jelentenek a szűkös időkben. Azonban az olyan, halakkal végzett felmérésekben, amelyekben a kutatók kielégítő táplálékforrást biztosítottak a megfigyelt egyedeknek, egyes állatok továbbra sem hagytak fel az utódkannibalizmussal – azaz nem csupán könnyű táplálékszerzési lehetőségről van szó esetükben.
Az egyéb szóba jövő motivációs tényezők felmérése céljából Hope Klug és kollegái egy számítógépes modell segítségével készített virtuális organizmust tanulmányoztak. A szimulációban az utódkannibalizmus is megjelent a kicsinyeiket nevelő egyedeknél.
Utódkannibalizmusra hajlamos farkaspók (Forrás: www.wikipedia.de)
A kutatók megállapították, hogy a tojások elpusztítása ugyanolyan evolúciós nyomást jelenthet, mint amilyennek a ragadozók teszik ki az utódokat. Azaz a megmaradt tojások így gyorsabban nőnek, és minél gyorsabban gyarapodnak, annál nagyobb esély van a bennük fejlődő élőlényeknek a túlélésre. A kannibalizmus a reprodukciós gyakoriságot is növelte, tekintve hogy látványosan fokozódott a partner iránti vonzalom. Ez utóbbi magatartás okát azonban nem sikerült tisztázni.
A szimuláció megerősítette, hogy az utódkannibalizmus bizonyos fokú energiafedezetet is jelent.
A szerzők konklúziója szerint az utódkannibalizmus azoknak az utódoknak a kirostálását szolgálja, amelyek túl lassan és túl sok szülői gondoskodás árán válnának kifejlett példányokká. A természet eme kegyetlensége segít a szülőknek megőrizni energiájukat a következő szaporulatra is.
Először jóval több utódot hoznak a világra, hogy azok közül kiválasszák a legéletképesebbeket – nyilatkozta Klug a nemzetközi hírügynökségeknek. A fajtársak közötti versengés a rendelkezésre álló táplálékért szintén behatárolja azt az energia- és időmennyiséget, amelyet a szülők a következő generációra fordíthatnak.
