Négy-öt milliárd év múlva a Napból kifogy a hidrogén üzemanyag és ideiglenesen eredeti átmérőjének több mint 100-szorosára, ún. vörös óriássá dagad, bekebelezve a Merkúr és a Vénuszt. Az eddigi elképzelések szerint a Földre sem várt volna sokkal jobb sors.
A csillagászok által most fölfedezett bolygó legalább háromszor akkora tömegű, mint a Jupiter. Nagyjából 240 millió kilométerre kering a Pegasus csillagkép egy halvány csillagától, a V 391 Pegasi-tól. Mielőtt azonban a csillag vörös óriássá puffadt volna és elvesztette volna tömege felét, a bolygó nagyjából olyan közel keringett napjához, mint ma a Föld a Naphoz, azaz körülbelül 145 millió kilométernyire.
Kétesélyes folyamat
A Nature folyóiratban publikált fölfedezést és a számításokat egy nemzetközi csillagászcsoport jegyzi, amelynek vezetője Roberto Silvotti, a nápolyi Observatorio Astronomico di Capodimonte csillagásza volt. Dr. Silvotti elmondta a sajtó képviselőinek, hogy az eredmény arra utal, miszerint egy, a Föld távolságában keringő bolygó képes túlélni egy vörös óriást.
A Nap a csillagok hagyományos életét éli
A V 391 Pegasi csillag nagyjából 4500 fényévnyire van a Földtől, és körülbelül fele akkora tömege, mint a mi Napunké. Jelenleg héliumot éget szénné, majd végül újabb gázburkot kilehelve fehér törpeként állapodik meg az örök öregségben.
E közben a csillag pulzálásai miatt hatpercenként fölfénylik és elhalványodik. Miután hét évig tanulmányozták a csillagot, Dr. Silvotti és munkatársai enyhe ingadozásokat vettek észre a hatperces ciklusban, ami arra utal, hogy a csillagot hároméves periódus folyamán egy nagy tömegű bolygó húzza ide-oda.
Amikor a mi Napunk hidrogénégető fősorozatbeli csillagból vörös óriássá válik, két hatás vetélkedik majd. Ahogy a Nap tömege felpuffad, hogy megőrizze az impulzusmomentumát, a Föld távolabbi, biztonságosabb pályára húzódik majd. Ezzel egy időben a Föld és a táguló csillag közt ható erők igyekeznek befelé húzni a bolygót, ahol elnyelheti a csillag. Különösen ez utóbbi hatást nehéz kiszámítani.
„A Föld sorsa valójában a legbizonytalanabb, mivel az elnyelődés és a túlélés határvonalán kering” – állítja a belső bolygókról Mario Livio, a Space Telescope Science Institute munkatársa.
Dr. Silvotti szerint a Földre legveszélyesebb az lesz, amikor a vörös óriás fázis végén a Nap héliuma robbanásszerű felvillanásban begyullad. A V 391 Pegasi esetében ez a robbanás a csillag tömegének nagy részét kirepítette.
„Ez még egy ok arra, hogy egy viszonylag közeli pályájú bolygó túlélése nem egyértelmű” – mondta Silvotti.
Elméleti megjegyzés a felfedezéshez
A csillagászok jelenlegi kutatási eredményei valóban figyelemre méltóak, de ezen felfedezés gyakorlati jelentősége az emberiség számára elhanyagolható. A szakértők többször hangsúlyozták, hogy a csillagászati és földtörténeti időszámítás általában nem értelmezhető az emberiség időszámításának mértékegységeivel, hiszen az egy év galaktikus mértékkel számítva még porszemnyinek sem tekinthető. Sőt, ha nagyon megnézzük az emberiség teljes időszámítása sem több néhány homokszemnél a hatalmas galaktikus homokórában.
