A legnagyobb háló mintegy 200 méter hosszan húzódik az ösvény mellett a Dallastól 72 kilométerre keletre fekvő texasi Lake Tawakoni State Parkban. A furcsa, szinte mesevilágba illő fátyol több tucat fát és bokrot fed be. Az entomológusok (rovarászok) a háló augusztusi fölfedezése óta vitatkoznak az eredetén és a ritkaságán.
Most megoldódni látszik a rejtély. Rengeteg, különböző fajba és családba tartozó pók készítette úgy, hogy a hálók egymásba kapcsolódtak. A nyár elején hulló sok csapadék remek táplálkozási körülményeket teremtett a pókoknak, amelyek együttesen akkora hálót szőttek, amely szinte teljesen befedett egy szúnyogokban és más rovarokban gazdag tavacskát.
A pókok kooperatív műve meglepte a tudósokat
„Normális körülmények között a pókok kannibálok, és hálóikat különállóan szövik” – nyilatkozta a hírügynökségeknek Allen Dean, a texasi A&M Egyetem entomológusa. – „Itt azért élnek békességben egymással, mert olyan bőséges a rendelkezésre álló élelem”.
Mike Quinn, a texasi parkokat és élővilágot felügyelő intézmény biológusa sok pókot gyűjtött a fákról, és a példányokat beküldte az A&M Egyetemre. Dean 250 példányt vizsgált meg, és 12 családba tartozó pókot határozott meg, amelyek a közös hálóban élnek. A legtöbb pók a Tetragnathidae családba tartozott, amelyek jellemzően különálló, kerek hálókat szőnek.
Hank Guarisco pókszakértő Kansasból utazott Texasba, hogy saját szemével lássa a ritka jelenséget. A parkban táborozott, hogy éjszaka is megfigyelhesse a pókokat, amelyek közül több éjszakai életmódú. Teljesen lenyűgözte őt, hogy milyen sokféle pók vett részt a háló készítésében.
„A Tetragnathidae család tagjai általában magányos pókok, amelyek saját hálót készítenek, és a maguk dolgával foglalkoznak” – nyilatkozta. – „Itt azonban számos hálón osztoznak, amelyek mindenütt ellepik a helyet. Egyáltalán nincs is saját hálójuk.”
Quinn elmondta, hogy továbbra is sok petezsák figyelhető meg, amelyekben többtucatnyi vagy több száz pete vár kikelésre. Ez nagy produktivitásra utal, és a pókok még mindig jól boldogulnak. Az eső és a szél ugyan jelentősen megtépázta a hálót, de a pókok még mindig új hálókat szőnek, így kijavítják a „közös” háló sérüléseit a viharok között.
