James Overland a NOAA (Nemzeti Óceán és Atmoszféra Kutatóközpont kutatója szerint komolyan veszélyezteti az Alaszka északi területeinek állatvilágát a felgyorsult olvadás. Az elvégzett vizsgálatok szerint a folyamtok gyorsabban zajlanak, mint azt korábban a tudósok gondolták.
A legnagyobb veszélyben a jegesmedvék vannak, amelyek az olvadás hatására elveszthetik élőhelyeik jelentős részét, s a jégtáblák és jéghegyek eltűnésével veszélyesen lecsökkenhet a faj túlélési esélye is.
Az 1980-as állapotokhoz képest akár 40-50 százalékkal is csökkenhet a tenger jéggel borított területeinek aránya. Összehasonlításképpen a nyolcvanas években a nyári időszakokban 30-50 mérföldnyire húzódott vissza a jég, 2050-re ez a szám elérheti a 300-500 mérföldet is.

Veszélyben a jegesmedvék
A jegesmedvék azért kerülhetnek különösen nagy veszélybe, mivel a jelenlegi életmódjuk – a jégtábláról való vadászat – lehetőségei lecsökkenek, illetve az állatok nem lesznek képesek közlekedni a nagyobb távolságokra kerülő jégtáblák között. A jelentés szerint a fenyegetett faj, akár ki is pusztulhat a hagyományos életmódját felborító felmelegedés miatt.
Az óceánkutatók természetesen a többi élőlénnyel kapcsolatban is kifejezték aggodalmukat, mivel a sarki terültek élővilágának egyensúlya igen törékeny. Ha ennek a bonyolult ököszisztémának bármely eleme megváltozik, az az egész rendszerre hatással lesz, akár egy faj elvesztése is beláthatatlan következményekkel járhat.
A szakemberek mintegy 20 számítógépes modellt vizsgáltak meg, s ennek az eredményeit eljuttatták az ENSZ klímaváltozással foglakozó csoportjához is.
Egyre több eső a trópusokon
A NASA Goddard Space Flight Center kutatói 25 évre visszamenőleg földi és űrmegfigyelésen alapuló adatsorokat elemeztek, és kimutatták, hogy a trópusi területeken – ahol a Föld teljes csapadékának kétharmada hull le – 1979 és 2005 között öt százalékkal nőtt az évi csapadékmennyiség.
A jelenség oka a kutatók szerint a földfelszín és a légkör hőmérsékletének növekedésében keresendő. A legtöbb globális klímaváltozással kapcsolatos prognózis szerint ez a jelenség a jövőben tovább fokozódik.
Az itt bemutatott térképen látható hogyan változott a csapadék mennyisége 1979 és 2005 között: a kék szín a növekvő, a barna a csökkenő csapadékot jelenti. A legtöbb csapadékot az óceánok trópusi területei kapták. Az Indiai- és a Csendes-óceán Egyenlítő menti térségeiben a napi csapadékmennyiség több mint fél millimétert nőtt egy évtized alatt. Dél-Amerika északi területei és Délkelet-Ázsia is nedvesebbé vált, viszont a szárazföldeken sok helyütt csökkenő tendencia figyelhető meg.
A szárazabb szárazabb lesz
Az eredmény nem lepte meg a kutatókat, hiszen korábban már több klímamodell is kimutatta, hogy a növekvő átlaghőmérséklet a csapadékos területeket még csapadékosabbá, a száraz területeket, pedig még szárazabbá teszi. Habár a csapadék mennyisége összességében nőtt, és várhatóan a jövőben is nőni fog, térben és időben viszont ez nem egyenletesen oszlik el, hanem kisebb területeken heves esőzések formájába hull le.

5 százalék növekedés 25 év alatt
A térkép alatt lévő grafikon azt mutatja, hogy a 25. északi és déli szélességi kör közötti területen, hogyan változott az egyes évek napi csapadékátlaga a 25 éves átlaghoz képest. Láthatjuk, hogy az öt legcsapadékosabb évből négy 2002 óta volt.
A kutatók keresik a látszólag kicsi, de nem jelentéktelen éves ingadozás mögött rejlő okokat. A jelenség hátterében többek között az El Nino állhat. Ez elsősorban nem a csapadék mennyiségét, hanem annak területi eloszlását befolyásolja. Az El Nino felerősödésekor elsősorban Amerika perui és kaliforniai partvidéke kap bő csapadékot, Délkelet-Ázsia és Ausztrália területén pedig az átlagosnál szárazabb idő jellemző.
A kutatók a vulkánkitöréseknek is nagy jelentőséget tulajdonítanak a csapadék mennyiségének változásában. Egy-egy vulkánkitörés során ugyanis olyan aeroszol-részecskék jutnak a légkörbe, amelyek visszaverik a napsugárzást, vagyis hőmérsékletcsökkenést idéznek elő, ezzel átmenetileg csökkentik a trópusi esők mennyiségét is.
