Ősi DNS-t találtak
A grönlandi jég alatt mintegy két kilométer mélyen talált DNS-darab (dezoxi-ribonukleinsav) egy megfagyott, 6-800 ezer éves baktérium belsejéből származik. A kutatók szerint a befagyott baktériumban a több százezer éves hideg ellenére alapszinten működő anyagcsere-folyamatok lehetővé tették, hogy az ennyi idő alatt elkerülhetetlenül bekövetkező DNS-károsodást az organizmus saját enzimrendszere révén ki tudja javítani, amíg nem állnak rendelkezésre a sejtosztódáshoz megfelelő körülmények.
A DNS az önálló életműködésre képes organizmusok kettős nukleotidláncból felépülő örökítőanyaga, amelynek hossza baktériumok esetében leggyakrabban 1 és 5 millió bázispár közé tehető. A DNS a sejtműködés lebonyolítását végző fehérjék kialakításában tölt be nélkülözhetetlen szerepet, emiatt épségének megőrzése az életképesség megóvását is jelenti.
Thomas Gilber, a Koppenhágai Egyetem munkatársa és a leletet tanulmányozó kutatócsoport egy tagja úgy véli, minél kisebb a külső hőmérséklet, annál tovább képes a DNS sértetlenül fennmaradni. „A Marson, valamint a Jupiter egyik holdján, az Európán, ahol rendkívül hideg van, a DNS pokoli hosszú időn keresztül fennmaradhat” – állítja Gilber.
A kutató a sajtó képviselőinek azt is elmondta, hogy az ilyen régi leletek esetében 40-50, esetleg 100 bázispárnyi nukleotid-szekvenciák izolálhatók, szemben a most előbukkant 4000 bázispár hosszúságú genetikai mintával, amely ráadásul az emberiséget megelőző kora ellenére viszonylag ép.
Az előkerült organizmusok laboratóriumi vizsgálata során kiderült, hogy metabolikus aktivitásuk eredményeként szén-dioxidot termelnek, tehát gyakorlatilag élnek. A hosszú életű baktériumok felfedezéséről a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos szaklap legfrissebb száma számolt be.
