Kirabolják-e az új gyarmatosítók?
Mi az, ami ennyire vonzóvá teszi a kietlennek látszó Holdat az űrtervek kiagyalói számára? Miért pont most szeretne mindenki eljutni a sokáig hanyagolt égitestre? Kié a Hold és kit illetnek a kincsei?
Both Előd – a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója – szerint a felmerülő kérdések többsége még nem aktuális, hiszen a technológiai fejlődés leginkább még csak a kutatások megkezdésére ad lehetőséget. Ezt pedig mindenfajta egyezmény engedélyezi.
Az űrkutatási szakember szerint az újonnan beindulni látszó űrversenynek ismét politikai és stratégiai okai vannak. Oroszország nagyhatalmi státuszát is befolyásolhatja, ha a most kialakuló versengésben harmadik, vagy negyedik helyre szorul Kínával vagy Indiával szemben. A feltörekvő országok pedig saját gazdasági erejüket szeretnék demonstrálni a nagyravágyó Hold-programokon keresztül.
A Hold, vagy későbbiekben a Mars nyersanyagai kitermelésének megkezdésére a szakember a közeljövőben még nem lát lehetőséget, de azt kiemelte, hogy stratégiailag jelentős előnyt szerezhet az az ország, amelyik képes lesz egy állandó Holdbázis felállítására.
A szabályozás előbb születik
A nemzetközi jog alakulása párhuzamos a felmerülő kérdésekkel: a világháborúk után még azt gondolták a jogalkotók, hogy az országok légterének szuverenitását célzó szempontok alapján az adott ország feletti világűr is védendő. Mára ez a szemlélet alapos változáson esett át; az azóta megszületett világűrjog átírta a korábbi paragrafusokat.
A világűrjog szerint ma már az egyes országok szuverenitása a légtér és a világűr határán véget ér. Ennek a pontos meghatározása nem történt meg, körülbelül 80 és 160 kilométer között van jelenleg az a határ, amelyet gyakorlatilag minden ország elfogadhatónak tart.
Az űrkutatás szabályozása és a bolygók nyersanyagai kitermelésének kérdése még a holdra szállás előtt felvetődött, így az első nemzetközi szerződések Armstrongék landolása előtt megfogalmazódtak.
Az ENSZ 1963-ban kimondta, hogy a világűr és az égitestek bármely ország által kutathatóak és használhatóak, amelyet végül 1967-ben pontosított a világűrszerződésben, amely a Holdra is egyértelműen kimondja, hogy a kutatást minden ország javára kell fordítani. Az égitesteket egyetlen ország sem sajátíthatja ki, s nem telepíthet rájuk tömegpusztító fegyvereket sem. A Világűr Egyezményhez mostanáig 98 nemzet csatlakozott.
1967 és 1979 közt létrejött az az öt nemzetközi szerződés, amely a világűrjog szerződési rendszerének mindmáig a gerincét alkotja. Ennek a jogalkotásnak legfontosabb műhelye a COPUOS jogi albizottsága volt. A szerződéstervezeteket a Közgyűlés fogadta el, és a Hold-egyezmény kivételével mindet egyhangú határozattal javasolta aláírásra a tagállamoknak.
1979-ben fogadták el az a megállapodást, amely azt rögzíti, hogy a Holdra, vagy annak erőforrásaira senki sem formálhat tulajdonjogot. A szerződés aláírói azt is kinyilvánították, hogy nemzetközi bizottságot hoznak létre a Hold természeti erőforrásainak kiaknázására, ha azok kiaknázása lehetségessé válik. Az ekkor megszületett Hold-egyezményt a tagállamoknak csupán a kis hányada írta alá, s külön érdekessége, hogy azon országok, amelyek képesek eljutni a Holdra, egyáltalán nem voltak hajlandóak aláírni.
Folytatás a következő oldalon! Kattintson a lenti címre!
—-Amerika jövőre újra leszáll—-
Bush elnök már 2004-ben körvonalazott „Vision Space Exploration” tervének részleteit a NASA dolgozta ki az elmúlt időszakban. Amerika első embere nemcsak azt ígérte, hogy az amerikaiak visszatérnek a Holdra 2020-ig, hanem azt is, hogy mielőbb – a tervek szerint 2008-ban – robotok bevetésével indítják újra égi kísérőnk meghódítását.
A stratégiai célok között szerepel továbbá egy olyan kutatóállomás létrehozása is, amely segítségével a felszínen is kutathatnának. A bázison belül olyan kísérletekbe kezdhetnének az ott tartózkodó szakemberek, amelyek csak a Hold gravitációs viszonyai mellett valósíthatóak meg.
Persze a tervből a gazdasági célok sem hiányoznak. A Hold kőzeteit rakéta-hajtóanyag előállítására használhatnák, sőt az is felvetődött, esetleg belélegezhető levegőt is lehetne nyerni belőle.
Hold-programmal Európa, Oroszország, Kína, sőt még India is rendelkezik az elkövetkező 15-20 évre. Oroszország bázist építene, India szintén jelezte, hogy embert kíván küldeni a kietlennek látszó planétára. Kína pedig nemrégiben vázolta a Holdat érintő stratégiáját.
Szakértők véleménye szerint az emberiség most jutott el arra a technológiai szintre, hogy igazán megismerje közvetlen szomszédját. A hatvanas-hetvenes évek űrkutatási presztízsversenye ugyan jóval megelőzte korát, annyira megterhelte mindkét országot, hogy a holdra szállás után gyakorlatilag egyik ország sem erőltette tovább a pazarló űrprogramokat.
Egy kis történelem
1959-ben az orosz Luna-1 és az amerikai Pioneer-4 hatalmas lépést tett az emberiség régi álmának, a holdutazásnak a megvalósulásáért. A hatvanas években aztán ez a vágy politikai és hatalmi harcok gyújtópontjába került, s kialakult az orosz-amerikai űrverseny. A hatalmas anyagi áldozatokkal járó versenyben mindkét ország akkori technológiai szintjét meghaladó feladatra vállalkozott. Egymást érték a szondák és műholdak, a felszínt felderítő holdjárók küldetései, amelyek végül lehetőséget teremtettek az első ember holdra lépéshez.
Az elsõk dicsõségét az amerikaiak szerzték meg (Foto:NASA)
1969. július 21-én végül Neil Armstrong és Edwin Aldrin lettek az első emberek, akik a hold felszínére léphettek. Az első sikeres holdra szállókat továbbiak követték, így végül eddig összesen 12 ember tapasztalhatta meg személyesen a holdon sétálás furcsa élményét. Az oroszok, noha rendelkeztek saját Hold-programmal, 1976-ig próbálkoztak űrhajóst feljuttatni, de a sorozatos kudarcok után végül asztronautái sosem érték el a felszínt.
A Hold ezután kikerült a kutatások fókuszából, s csak 1990 után mutatkozott némi érdeklődés állandó kísérőnk iránt. A japánok egyik első űrszondája már nyersanyagok után kutatott volna, de annak meghibásodása miatt erre nem került sor. Az amerikaiak 25 év után két szondát is felküldtek, amelyek közül a Clementine milliónyi felvétellel térképezte fel a holdat, a Lunar Prospector pedig új mérési módszerekkel bizonyította, hogy kísérőnk sarkvidékein van hidrogén, valószínűleg vízjégszemcsék formájában. A Hold déli sarkánál lévő jég létét már korábban jelezték a Clementine-1 űrszonda által végzett radarmérések.
A Hold-verseny azonban a technológia rohamos fejlődésével párhuzamosan egyre jobban kiszélesedik. Senki sem akar lemaradni az égitest meghódításáról. Az űrhajózásban nagyhatalomnak számító Egyesült Államok és Oroszország mellett megjelent Kína, India, és Európa is a saját terveivel.
Az bizonyos, hogy ha az emberiség el szeretne jutni a Marsra, ahhoz a tervezett holdbázis mindenképpen szükséges, ugyanis a hosszú távú űrutazás hatásainak vizsgálatához a leendő bázis jó lehetőséget kínál. Az viszont kérdéses, hogy megvalósul-e a nemzetközi szabályozás, s valóban az egész emberiség javára fordítják-e az ott kitermelt nyersanyagokat az új gyarmatosítók.
