A Baja-félszigettől 2876 kilométerre lévő helyről a tudósok először úgy vélték, hogy enni járnak ide a cápák, de a Marine Biology folyóiratban most megjelent cikk vezető szerzője, Kevin Weng szerint ez nem valószínű.
„Nem olyan térség, ahová egy cápa Kaliforniából ennivalóért menne. Nincsenek itt fókák, és nem hemzsegnek a cetek sem” – mondta Weng. Néhány izgalmas tény viszont arra utal, hogy a nagy fehér cápák párzani gyülekeznek itt.
Weng és kutatócsoportja három fehér cápára erősített adóból származó műholdas telemetriás adatokat elemezett ki. A berendezések segítségével föltárták, hogy a cápák szezonálisan hosszú távolságokat vándorolnak Kalifornia partjaitól Hawaiig és a környező területekig.
Keveset tudunk a veszélyes ragadozó szaporodásáról
Ezen a távoli helyen a cápák a szokásosnál gyakrabban merülnek nagyobb mélységekbe. Weng úgy véli, hogy a halak potenciális párok után „szaglásznak”. Az óceánban a szagok vízszintesen rétegződnek.
„Tehát ha bármilyen szagló dolgot dobunk az óceánba – süteményt, állattetemet vagy nőstény cápát – a szaga végül is egy vízszintes rétegben állapodik meg” – magyarázza a kutató. – „Amikor a cápák ismételten alámerülnek, át- meg áthaladhatnak ezeken a rétegeken, hogy szagnyomokra bukkanjanak.”
A nagy fehér cápák élete élelemben dúskáló és koplalási időszakokra osztható, mondja Weng. Az őszi és a téli hónapokban a cápák Kalifornia tengeri emlősökben gazdag vidékein gyülekeznek. Ott degeszre eszik magukat elefántfókákkal és más állatokkal, mielőtt elvándorolnának a parttól távolabbi vizekre.
