William Amos és Andrea Manica, a cambridge-i egyetem biológusai egészen pontosan 4666 darab koponyát vizsgáltak meg. A koponyákat a világ 105 különböző pontjáról módszeresen válogatták össze, hogy hozzávetőleg reprezentatív lehessen a kutatás – egyik darab sem idősebb azonban 2000 évnél. Kutatásaik eredménye egyértelműnek tűnik: a Nature tudományos lapban július közepén közölt tanulmányuk szerint semmiféle testi kapcsolat nem létezett a neandervölgyi ősember és elődünk között. Amos szerint ugyanis viszonylag minimális kapcsolat is jelentős eltérést okozott volna a fejlődésben, ennek azonban semmi nyoma a vizsgált koponyákon.
40 ezer vagy 400 ezer?
Egy, a múlt héten Ausztráliában megrendezett konferencián azonban ismét napirendre került a téma: miként lehetséges, hogy bizonyos emberi koponyákon igenis találhatóak a neandervölgyiére emlékeztető bemélyedések? Paul Mellars, aki egyébként szintén a cambrdige-i egyetem kutatója, például meg van győződve arról, hogy legalább kétezer éven keresztül egymás közelében élt a neandervölgyi és a homo sapiens. Sőt, Mellars szerint egy dél-franciaországi barlangban nemcsak időben, hanem térben is egymás mellett, egymás közelségében éltek, aminek az eredménye az lett, hogy testileg is közeli kapcsolatba kerültek egymással – jó 45 ezer évvel ezelőtt.
Keveredhetett-e őseinkkel a neandervölgyi ember?
Nem támasztja alá ezt a tézist ugyanakkor egy közelmúltban elvégzett DNS vizsgálat. Tavaly októberben az American Society of Human Genetics (Amerikai Emberi Genetikai Társaság) konferenciáján James Noonan ismertette kutatásai eredményét, amely szerint valóban volt közös őse a neandervölgyi embernek és a homo sapiensnek, sőt az is igaz, hogy a két embertípus genetikai állományának a 99 százaléka hasonló (ám korántsem azonos), csakhogy a közös őst nem negyvenezer, hanem több mint négyszázezer évvel ezelőtt kell keresni.
Bemélyedések
Erik Trinkhaust, a washingtoni St. Louis egyetem professzorát azonban úgy tűnik, nem nagyon lehet kibillenteni magabiztos álláspontjából: Közép-Európában ugyanis sorra-másra találja meg azokat a bizonyítékokat, amelyek a portugál és a francia leletekkel együttesen szerinte a két embertípus érintkezését bizonyítják.
Legutóbb tavaly novemberben, a neves Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban publikált egy cikket, amelyben egy 1952-ben felfedezett leletegyüttest elemzett újra. A cikk tárgyául szolgáló csontokat a romániai Pestera Muierii közelében találták meg, és Trinkhaus szerint annak idején nem ismerték fel a lelet fontosságát. Tavaly ősszel azonban az amerikai professzor radiokarbonos vizsgálatnak vetette alá a csontokat, sőt anatómiailag is megvizsgálta azokat, és arra a Trinkhaust ismerők által nem meglepőnek vélt következtetésre jutott, hogy a homo sapiens és a neandervölgyi igenis kapcsolatba került egymással.
A vita folytatódik
A Nature cikkére reagálva, Trinkaus most sem egy friss lelettel állt elő: 1942-ben egy medvebarlangban megtalált koponyát vizsgált be, és miután a radiokarbonos vizsgálat 33 ezer évesre datálta a koponyát, felmerült a kutatóban a gyanú, hogy a homo sapiens ezen egyede keveredhetett a neandervölgyivel. Ezt a hipotézist támasztotta alá Trinkhaus szerint az a bemélyedés is, amely a bevizsgált koponya hátsó részénél, a nyak és a koponyacsont találkozásánál található, és amely egyik legfőbb jellegzetessége a neandervölgyi ősembereknek.
Bizonyítanak-e valamit a koponyák?
A Current Anthropology című folyóiratban közzétett cikkében Trinkhaus egy újabb bizonyítékról is beszél, miközben Eric Delson, a bronxi Lehman College paleoantropológusa továbbra is óvatosságra int: könnyen lehet, hogy a most bevizsgált leleten található bemélyedések mégsem hasonlítanak.
