A következő menettől kezdve szinte ugyanaz volt a képlet, a fizikailag tökéletesen felkészült Diaz végig támadott, Morales hátrált, de közelharcban a köteleknél vagy egy lefordulás után igyekezett midig visszatámadni. A címvédő ütött többet, de Morales volt a hatékonyabb, főleg a balkezes feltartó egyenesei értek gyakran célt, Diaz jobb szeme a mérkőzés közepétől egyre siralmasabb állapotba került.
A kiegyenlített mérkőzést láthatott a közönség, de a hajrá utolsó meneteit David Diaz (33-1-1) bírta jobban szuflával, minden energiáját mozgósította a győzelem érdekében. Talán ezek a felvonások döntöttek, hiszen egyhangú pontozással – 114-113, 115-113 és 115-112 arányban – megnyerte az összecsapást, és megtartotta világbajnoki címét. Azt a címet, amit nem is olyan rég Joel Casamayortól elvettek, és amit legközelebb kötelező jelleggel pont a kubai ellen kell megvédeni.
Erik Morales (48-6-0) számára minden bizonnyal ez volt az utolsó alkalom a bizonyításra, ő maga is azt mondta az összecsapás után, hogy nem valószínű, hogy folytatja. Veresége ellenére az utókor csupa szépre és jóra emlékezhet vele kapcsolatban, hiszen kevés olyan ökölvívó egyéniség van a földön, mint amilyen a mexikói legenda; három súlycsoportban, nagyharmat-, pehely- és nagypehelysúlyban volt világbajnok, és feledhetetlen csatákkal ajándékozta meg a sportág szerelmeseit.
Vb-címmeccsek, Chicago
IBF, papírsúly:
Ulises Solis (mexikói)-Rodel Mayol (Fülöp-szigeteki) TKO a 8. menetben
WBC, könnyűsúly:
David Diaz (amerikai)-Erik Morales (mexikói) – pontozással győzött (114-113, 115-113, 115-112)