A meteorrajok túlnyomó többsége üstökösök „szétmorzsolódásából, szétporladásából” származik. E porszemcsék bolygónk felső légkörébe ütközve hozzák létre a látványos meteorjelenséget.
A Perseidák meteorraj „szülőüstököse” a Swift-Tuttle. Az üstököst 1862-ben fedezte fel két amerikai csillagász, Lewis Swift és Horace Tuttle, keringési periódusa a Nap körül 128 év.
Tepliczky István elmondta, hogy ennek ellenére minden év augusztusában a Föld szabályszerűen összetalálkozik az üstökös napközelisége idején kibocsátott porcsóvaanyagból álló meteoritrajjal. Az üstökös a legutóbb 1992-ben járt a Nap közelében, az azt követő években a meteorraj az átlagosnál nagyobb aktivitást mutatott, „tényleg nagyon sok hullócsillag volt megfigyelhető”.
A Perseidák meteorraj idei maximuma augusztus 12-ről 13-ára virradó éjszaka lesz, vagyis ekkor figyelhető meg a legtöbb „hullócsillag” az égbolton.
Az MCSE titkára megjegyezte, az ezt megelőző és következő éjszakákon is „nagyon sok és szép csillag potyog. Ez nem egynapos, nem egy adott időponthoz kötött, hanem egy teljes időszak”.
A megfigyelésekhez „épp kedvez a holdfázis”: nem zavarja majd a megfigyeléseket a holdfény, hiszen augusztus 12-én újhold lesz. A jelenség egész éjszaka megfigyelhető, de hajnal felé azonban valamelyest megszaporodik a hullócsillagok száma.
Maguk a hullócsillagok szép fényesek, sok közülük maradandó – néhány tizedmásodpercig, vagy akár néhány másodpercig látható nyomot hagy az égbolton. Óránkénti számuk két-három tucatra tehető, s a megfigyeléseket a városi fényektől távol célszerű végezni.
Az augusztusi csillagászati jelenségekkel kapcsolatban elmondta, hogy egész éjszaka látható a Jupiter, amely fényes égitestként a déli égen, azaz alacsonyan vonul végig.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
