Kapcsolódó linkek
A 3570 kilométer hosszú francia körversenyen 20 szakaszt kell teljesítenie a mezőnynek. Hat etapot a hegyekben töltenek a kerekesek, két hegyi befutóval, és két időfutamot is beiktattak a szervezők az idei versenybe.
A világszerte hatalmas érdeklődést kiváltó Tourt az utak mellett a becslések szerint 15 millióan fogják nézni, és a televíziók előtt további 2 milliárd ember követi majd figyelemmel, hogy ki viseli az összetettben elsőnek járó sárga trikót. És persze azt, hogy a tavalyi versenyhez hasonlóan idén is elsősorban a doppingról fognak-e szólni a híradások. A hétszeres bajnok amerikai Lance Armstrong visszavonulása után, tavaly egy honfitársa nyert. Floyd Landis jelenleg az ítéletre vár az ellene zajló doppingperben, de egy másik esélyes, a Giro d’Italián diadalmaskodó Danilo di Lucával szemben is vizsgálat indult. Az olasz körverseny 2006-os győztese, Ivan Basso nemrég kapott kétéves eltiltást, a Touron 1996-ban első Bjarne Riis pedig néhány hete bevallotta, hogy a kilencvenes években tiltott szereket szedett.
A tavalyi gyõztes Landis idén nem indulhat (MTI/EPA)
A szervezők szeretnék mindenképpen elkerülni a tavalyi botrányt, amikor közvetlenül a rajt előtt kellett több versenyzőt is kizárni. Akkor 32 kerekes nem indulhatott – köztük az azóta már visszavonult német Jan Ullrich, vagy az eltiltott olasz Ivan Basso –, mivel mindannyian a doppingdoktorként elhíresült spanyol Eufemiano Fuentes listáján szerepeltek. Az ügyben azóta már összesen 107 versenyzővel szemben folyik eljárás.
Landis ügyében még nem született döntés, ezért hivatalosan ő a címvédő, de a tavalyi Tour óta nem versenyzett, így most sem áll rajthoz. Amennyiben a későbbiekben megfosztják címétől, a spanyol Oscar Pereiro Sio lesz a 2006-os győztes.
A doppingkérdésnek a mostani versenyre is kihatása van, ugyanis számos sztár nem lesz ott a londoni rajton, így jobbára olyan versenyzőket tartanak favoritnak, akik korábban csak az élmezőny tagjai voltak, de a végső sikerre nem volt esélyük.
A szakemberek szerint az Astana csapat állít ki rendkívül erős gárdát, amelyben vélhetően a kazah Alekszandr Vinokurov lesz a kapitány, de olyan kiválóságok segíthetik, mint honfitársa, Andrej Kasecskin, a német Andreas Klöden és a kétszeres Giro d’Italia-győztes olasz Paolo Savoldelli.
Ullrich a visszavonulás mellett döntött (MTI/EPA)
A nagy rivális a spanyol Alejandro Valverde, illetve csapattársa, a tavalyi másodikból vélhetően a későbbiekben bajnokká előlépő Pereiro Sio lesz. Rajtuk kívül még érdemes lesz figyelni az ukrán Jaroszlav Popovicsra, a spanyol Carlos Sastréra, de meglepetést okozhat az ausztrál Cadel Evans is.
A sprintereknél is óriási harc várható a mezőnypontversenyben, bár Alessandro Petacchi, az olaszok villámembere nem állhat rajthoz a Girón produkált pozitív doppingtesztje miatt. Távollétében Stuart O’Grady, Thor Hushovd, Tom Boonen, Robert Hunter, a tavaly legjobbnak bizonyuló Robbie McEwen és a zöld trikót – rekordot jelentő módon – hatszor kiérdemlő Erik Zabel viaskodhat egymással. A német mellesleg nemrég szintén bevallotta, hogy rendszeresen szedett EPO-t.
Az idei rajt mindenesetre bizakodásra adhat okot, hiszen csütörtökön a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) képviselői bejelentették, hogy a körverseny előtt mind a 21 csapat 189 versenyzőjét megvizsgálták, és az összes teszt negatív eredményt hozott.
A szervezők emellett arra kérték a résztvevőket, hogy írjanak alá egy becsületkódexet. Ebben arra kötelezik őket, hogy a rajt előtt adják le a DNS-mintájukat, illetve tegyék letétbe egyéves fizetésüket. Amennyiben a versenyzőket doppingoláson kapják, az összeget bírságként elkoboznák. Öt csapat egyelőre még nem írta alá a papírt…
—-Győztesek, legek—-
A győztesek 1991-től:
1991: Miguel Indurain (spanyol)
1992: Indurain
1993: Indurain
1994: Indurain
1995: Indurain
1996: Bjarne Riis (dán)
1997: Jan Ullrich (német)
1998: Marco Pantani (olasz)
1999: Lance Armstrong (amerikai)
2000: Armstrong
2001: Armstrong
2002: Armstrong
2003: Armstrong
2004: Armstrong
2005: Armstrong
2006: Floyd Landis (amerikai)
A többszörös győztesek:
7: Lance Armstrong (amerikai) 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005
5: Jacques Anquetil (francia) 1957, 1961, 1962, 1963, 1964
Eddy Merckx (belga) 1969, 1970, 1971, 1972, 1974
Bernard Hinault (francia) 1978, 1979, 1981, 1982, 1985
Miguel Indurain (spanyol) 1991, 1992, 1993, 1994, 1995
3: Philippe Thys (belga) 1913, 1914, 1920
Louison Bobet (francia) 1953, 1954, 1955
Greg LeMond (amerikai) 1986, 1989, 1990
2: Lucien Petit-Breton (francia) 1907, 1908
Firmin Lambot (belga) 1919, 1922
Ottavio Bottecchia (olasz) 1924, 1925
Nicolas Frantz (luxemburgi) 1927, 1928
Andre Leducq (francia) 1930, 1932
Antonin Magne (francia) 1931, 1934
Sylvere Maes (belga) 1936, 1939
Gino Bartali (olasz) 1938, 1948
Fausto Coppi (olasz) 1949, 1952
Bernard Thevenet (francia) 1975, 1977
Laurent Fignon (francia) 1983, 1984
Az eddigi Tour de France-győzelmek megoszlása országonként:
36: Franciaország
18: Belgium
11: Egyesült Államok
9: Olaszország
8: Spanyolország
4: Luxemburg
2: Hollandia, Svájc
1: Dánia, Írország, Németország
A legek:
– A legtöbb szakaszgyőzelmet elért versenyző: Eddy Merckx (belga) 34
– A legtöbbször állt rajthoz: Joop Zoetemelk (holland) 16 (1970–1973 és 1975–1986)
– Legtöbb szakaszgyőzelem egy versenyen: 8, Charles Pelissier
(francia, 1930), Eddy Merckx (1970, 1974), Freddy Maertens (belga, 1976)
– Legtöbb szakaszgyőzelem sorozatban: 5, Francois Faber (luxemburgi), 1909
– A hegyi pontverseny legjobbja (pöttyös trikó): 7 győzelem, Richard Virenque (francia)
– A mezőnypontverseny legjobbja (zöld trikó): 6 győzelem, Erik Zabel (német)
– Legtöbb induló: 210, 1986-ban
– Legkevesebb induló: 60, 1903-ban, 1905-ben és 1934-ben
– Legtöbb célba érkező: 158, 1991-ben
– Legkevesebb célba érkező: 11, 1919-ben
– Legfiatalabb Tour-győztes: Henri Cornet (francia), 1904-ben 19 évesen és 50 hetesen
– Legidősebb Tour-győztes: Firmin Lambot (belga), 1922-ben 36 évesen és 4 hónaposan
– A leggyorsabb Tour: 41,654 km/óra átlagsebesség, Lance Armstrong (amerikai), 2005
– A leglassabb Tour: 24,056 km/óra átlagsebesség, Firmin Lambot, 1919
– A leggyorsabb szakasz: 50,355 km/óra átlagsebesség, Laval-Blois, 194,5 km, Mario Cipollini (olasz), 1999
– A leggyorsabb egyéni időfutam: 54,545 km/óra átlagsebesség, Versailles–Párizs, 24 km, Greg LeMond (amerikai), 1989
