Az elkövetkező hetekben nyaralók tízezrei utaznak a Keleti-tengerhez. Kevesen tudják közülük, hogy a strandok, ahol manapság fürdenek, 8000 éve még lakott települések voltak. Sőt, a Keleti-tenger mai medrében beljebb is találhatók emberi települések nyomai – állítják a Süllyedő partok (Sinkende Küsten – Sincos) nevet viselő projekt kutatói. A geológusok ráadásul úgy vélik, a lengyel és a litván partok előtt is hasonló a helyzet, ám ott eddig nem folytak kutatások.
Leletek a tengerből
A Sincos projekt 2002-ben indult a Német Kutatási Közösség (DFG) támogatásával, és még két évig folytatódik. A program a Keleti-tenger térségének jégkorszak utáni történéseivel, illetve azoknak az itt élőkre gyakorolt hatásaival foglalkozik. A kutatás kiemelten foglalkozik például a partvonal alakulásával, ennek meghatározása a régészeket közelebb viheti az egykori települések helyszínéhez is.
A tengerfenékről már eddig mintegy 6 ezer régészeti lelet került elő. A tudósok és a búvárok idén május–júniusban egyebek között Zingst és Rügen szigete előtt kutattak, és öt-tíz méteres mélységben újra települések nyomaira, illetve egy folyó medrére bukkantak. A kutatáshoz egy ultramodern hajó, a Keleti-tenger Kutatóintézet Professor Albrecht Penck elnevezésű hajója áll a régészek rendelkezésére. A jégkorszak utáni olvadásban elmerült kőkorszaki településeket a tudomány egy észak-jütlandi falu nyomán „Ertebölle kultúrának” nevezte el.
Folyamatosan süllyedt el
Harald Lübke, a Német Régészeti Intézet munkatársa szerint 8000 évvel ezelőtt 100 év alatt másfél métert emelkedett a tengerszint, és a kőkorszaki embereknek végig kellett nézniük, hogyan borítja el a sós víz a forrásokat, a folyókat és kunyhóikat.
A víz a Skandináviát 3 ezer méter vastagságban beborító gleccserekből származott, és fokozatosan elnyelte a mai Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány tengerpartját. A folyamat egyébként nem állt meg, a tenger manapság évente 40 centimétert vesz el a partokból.
