A 74 éves holland tudós a magas légköri ózonréteg keletkezésének és megszűnésének értelmezéséért, magyarán az ózonlyuk földi klímára gyakorolt hatásának felismeréséért 1995-ben kapta a megosztott kémiai Nobel-díjat.
Mostanra már születtek reményt keltő kezdeményezések – válaszolta arra a kérdésre, hogy a politikusok elég komolyan veszik-e a globális felmelegedés problémáját. Németország például 2030-ra 40 százalékkal csökkenteni akarja a szén-dioxid-kibocsátását. Ígéretekkel már korábban is tele volt a padlás, de például a kiotói jegyzőkönyvben foglalt értékeket nem tudják elérni.
Összességében kicsit gyanakszom, hogy megint csak könnyű ígéretekről van szó, ezzel együtt bizakodom is. Elégedett vagyok a klímaváltozással foglalkozó ENSZ-testület jelentésével és annak fogadtatásával – mondta. Végső esetben, ha túl gyors a felmelegedés, tervekkel kell rendelkeznünk.
Így például, mint ahogy az egyébként vulkánkitöréseknél is felszabadul, mi is engedhetünk ként a sztratoszférába, ami visszaveri a napsugárzást és a hőt. Technikailag ez lehetséges. Vigyáznunk kell viszont arra: amennyiben kiküszöbölünk egy problémát, ne idézzünk elő újabbakat. Ezért a következő években, évtizedekben folytatnunk kell a kutatásokat. Nem mondom, hogy máris próbáljuk ki élesben az ötletemet, sőt azt remélem, soha nem is lesz rá szükség.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
