A Dell XPS M2010 termékkódja szerint laptop. Formáját tekintve még midig lehetne annak nevezni, viszont az egyébként hordozható eszköz a 20”-os kijelzőjével és közel 10 kg-os súlyával az asztali gépekkel vetekszik. Az öszvérgépbe a fejlesztők igyekeztek belezsúfolni számtalan funkciót, ami egy számítógépet és egy házimozirendszert jellemez manapság, de ez a vegyes összeállítással egyben vegyes képet is fest a gépről.
Külcsín
A számítógépet az asztalra helyezve egy markáns, de végletekig letisztult rendszert látunk magunk előtt, ami szépségével, eleganciájával szinte mindenkit lenyűgöz elsőre. A kijelző egy fényes felületű, 51 centiméter képátlójú WSXGA+ panel 1680×1050 pixeles natív felbontással. A színei teljesen élethűek, akár átlagos grafikus munkákhoz is bátran ajánlott, viszont a tükröződő felület a nagy fényerő ellenére is zavaró lehet néha.
Futurisztikus külsõ és igényes megoldások
A gép eleganciáját erősítik a szinte mindenhol pulzáló kék LED-megvilágítások a gombok alatt, illetve külön dicséret illeti a laptopokban oly silánynak tűnő megoldást kiváltó DVD-meghajtó kialakítása: a tálca gombnyomásra emelkedik ki a gép tetejének síkjából. A billentyűzet és az egér vezeték nélküli Blutooth 2.0 kapcsolaton keresztül kommunikál a testtel, bár amíg a billentyűzet könnyedén kivehető és visszahelyezhető a géptestre, addig az egér nem kap saját helyet, leszámítva a hordtáska egyik zsebét.
Nem játékgép
Az M2010 az átlagos laptopokhoz és néhány asztali géphez képest is egy kisebb erőműre emlékeztet, hiszen az alapmodell is egy 2,16 GHz-es kétmagos Intel Core Duo processzorral és 1 Gbyte DDR2 memóriával érkezik (maximum 4Gbyte-ig bővíthető), míg a 20,1”-os kijelző meghajtásáról egy Ati X1800-as videóvezérlő gondoskodik. Ugyan ez nem egy gyenge eszköz, de a legújabb játékok esetében már komoly teljesítménygonddal küszködne a kártya, így a nagy stratégák és virtuális kommandósok is kénytelenek lemondani erről a gépről. Ráadásul a gyorsreflexű játékosok számára a Blutooth egér és billentyűzet is elmarad a várt szinttől.
Házi médiaközpont
Egy 51 centis képátlójú szélesvásznú monitor a legtöbb otthoni filmnéző igényeit már tökéletesen kielégítheti, így természetes a fejlesztők azon igyekezete, hogy a monitoron túl minden tekintetben egy házimozira emlékeztessen a gépezet. A notebookok hangfalai általában a minimális igényekre épülnek, az M2010 viszont 8 csatornás beépített hangrendszerrel rendelkezik, melybe értendő egy aprócska, de meggyőző hangú mélynyomó is.
A teszt során elsőre ez szkepticizmusra adott okot, hiszen egy integrált hangmegoldástól sosem várunk sokat, de az első DVD-film megnézése után, a játéktesztekkor és zenehallgatáskor is szinte úgy tűnt, mintha egy középkategóriás Dolby hangrendszerrel lenne körberakva a szoba. A hangerő ugyan nem erőssége a rendszernek, viszont a maximális értéken egy otthoni filmnézéshez bőven elegendő. Meglepő, de a szabadtéri lejátszás sem a megszokott cincogó hatást váltotta ki, hanem teljesen korrekt módon kijöttek a mélyebb és a középhangzások is.
A mellékelt távirányító szintén a kényelmet szolgálja, viszont a multimédia-központ legerősebb pillére a beépített, Windowstól függetlenül működő házimoziszoftver, mely egy gombnyomásra elindul. Ennek egyszerű menüjéből azonnal választható zene, film, fénykép vagy dokumentum hallgatása-nézegetése, s miután a program feltérképezte, hogy a merevlemezen milyen tartalmak találhatóak, ezek közül egyszerűbben lehet válogatni, mintha a polcon sorakoznának egymás mellett a CD/DVD lemezek.
A 2x100Gbyte-nyi háttértáron pedig még az igen széles kultúrafogyasztók is bőven elhelyezhetik kedvenc filmjeiket és zenéiket kompromisszumok nélkül. Szomorú tény viszont, hogy a multimédiába a Dellnek a televíziózás már nem fért bele, TV Tuner kártyát nem integráltak a készülékbe, sőt az új generációs optikai lemezeket sem támogatja, bár ennek praktikus oka van, hisz mindeddig nem jelent meg vékony formátumú Blu-ray-meghajtó a piacon.
Célközönség
Mára egyre több ember tekinti hasonló alapszériának a lakásban a számítógépet, mint a mikrohullámúsütőt vagy a hűtőszekrényt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy sokkal többen értenének a PC-összeállításhoz és biztosan nem akarnak többen sem vesződni egy zajos, csúnya és sok helyet foglaló masinával. A Dell ezen megoldása azoknak a vállalati vezetőknek, fiataloknak, művészeknek szólhat, akiknek nem lételeme egy kerregő számítógép az asztalon. Ezt a gépet elő lehet venni, haza lehet vinni, használni lehet munkára és szórakozásra, de a legjobb tulajdonsága talán, hogy el lehet tűntetni, ha kell.
Hordozható, bár nem mondanánk, hogy pehelykönnyû
A hordozhatósága egészen odáig pozitívum, amíg könnyen le lehet venni az asztalról és a helyére tenni könyveket vagy éppen egy tervrajzot anélkül, hogy millió kábelt és legalább öt alkatrészt kellene elmozdítani a helyéről. Bolondos amerikai újságírók kipróbálták, hogy milyen lehet ezzel a készülékkel róni Manhattan utcáit, de rájöttek, hogy az automatikusan leeső billentyűzet és a kevesebb, mint három óra akkumulátoridő mellett a városi ember vállizületei és a kávézók apró asztalai sem teszik kellemessé az M2010-zel való kirándulást.
Feketeleves
A gép mégis vonzó és sokan játszanak el a gondolattal, hogy jó lenne egy ilyen gépet letenni otthon az asztalra. Az alapmodell 4000 dolláros ára, ami itthoni kiskereskedőknél bruttó 900.000 forint, sokakat elriaszt. Egy hasonló teljesítményű asztali gép, azonos méretű kijelzővel már fele ennyi pénzből gazdagon megvalósítható, a másik feléből pedig akár egy projektort, laptopot, házimozi-erősítőt vagy egy másik ugyanolyan számítógépet is lehet venni. Azzal együtt, hogy egy viszonylag szűk réteg igényeit elégíti ki a termék, biztosan nem fognak sorban állni érte az üzletekben, mint ahogyan a konzolgépekért szoktak viaskodni az emberek. A termék csúcsváltozata pedig, ami közel kétmillió forintos árcímkével kerül a kirakatba, biztosan csak a kiválasztottaknak adatik meg.
