“Szép lassan szoktatom magam ehhez a gondolathoz, még biztosan kell pár nap, mire felfogom, hogy mit is tettem Szerbiában. Miután a döntőben eldobtam Gaszimovot, és láttam, hogy ippont ítélnek, iszonyú eufória tört elő belőlem, percekre megszűnt minden, és csak azt éreztem: ide a világot! Nagyon nehéz ezt szavakba önteni. Egy sportoló életében három fontos verseny van, az Eb, a vb és az olimpia. Én ugyan februárban megnyertem a párizsi szuper-A kategóriás Világkupa-versenyt, de az nem is hasonlítható ehhez. Most estem túl az igazi megméretésen, beért a munkám gyümölcse, és rettentően boldog vagyok” – mondta az MTI-nek a Honvéd-TFSE 100 kg-os büszkesége, hozzátéve: ezen a héten nem húz dzsúdóruhát, mert a következő napok az ünneplés, no meg a pihenés jegyében telnek majd.
Edzője, Toncs Péter is meghatódva elevenítette fel a “nándorfehérvári diadal” estéjét: “A doppingvizsgálattal több mint három óra elment, így mire visszaértünk a szállodába, már mindenki elindult Magyarországra. Ketten felmentünk a legfelső emeleti étterembe, megvacsoráztunk, megittunk pár sört, és beszélgettünk. Hazafelé már a szerb határőr is tudott az aranyéremről, és gratulált Daninak. Éjjel 2 óra után értünk Pestre, de otthon a gyerekek már fél 7-kor a hasamon ugráltak, úgyhogy egyelőre nem pihentem ki ezt a fantasztikus sikert.”
