A mérkőzésre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, hiszen Manfredo képességeit alaposan meghaladta a feladat, és a legjobb, amit elmondhatunk róla, hogy egy ideig nagyszerűen védte a fejét. A világbajnok két menet alatt rájött, hogy bátrabban is bokszolhat, ezért a harmadik felvonásban kifejezetten nyíltan, támadólag lépett fel. Calzaghe a menet közepén a kötelekhez szorította ellenfelét, és megsorozta. A mérkőzésvezető, Terry O’Connor nem sokkal később – az ellenfél védekezésképtelenségére hivatkozva – leállította a mérkőzést, pedig a visszajátszásokból látszott, hogy Manfredo nemigen kapott megrendítő erejű ütés.
A TKO az persze TKO, de Frank Warren látszólag elég kellemetlenül érezte magát, hogy egy ilyen sima meccs ilyen bírói bakival ért véget, mert ez a tengerentúli karrier szempontjából nem teljesen mellékes. Nem véletlen, hogy Joe Calzaghe is “megbeszélte” a történteket ellenfelével, hiszen ő is jól tudja, hogy bár óriási fölényben volt, a mérkőzés leállítása minimum vitatható volt.
A gála előmérkőzései során ringbe lépett Amir Khan (12-0-0), aki Steffy Bull 3. menetbeli kiütésével megszerezte 12. győzelmét a profik táborában, míg a WBO cirkálósúlyú világbajnoka, Enzo Maccarinelli (26-1-0) alig 1 menetet töltött a kötelek között Bobby Gunn ellen.
