A meccs elején Maske széles terpeszben állva uralta a szorító közepét, szurkáló egyenesei azonban ritkán találták el az ügyesen mozgó, gyorsabb kezeit kihasználva beugrásokból eredményes Hillt. A menetek előrehaladtával Maske egyre inkább felvette a meccs ritmusát, az amerikai kezdeti taktikája fokozatosan hatástalanná vált. A mérkőzés összképe kiegyenlített volt, amikor a nyolcadik menetben egy fejelést követően szétnyílt az Hill homloka, és ugyan patakokban ömlött a vér a fejéből, folytatta a meccset, Maskétól pedig levontak egy pontot.
A pontlevonás azonban nem érintette annyira érzékenyen Maskét, mint a sérülés Hillt. Ugyan a sebet súlyosságához képest szépen ellátták, ám így is folyamatosan vérzett, Hill bunyója is egyre inkább szétesett. Maske egyre pontosabban bokszolt, és a végére egyre jelentősebb fölénybe került.
Az utolsó két menetben Hill már érezte a bajt, megpróbált ritmust váltani, de görcsösen bunyózott, így nem tudott komoly problémát okozni ellenfelének. Maskét 117-110, 117-110 és 116-113 arányban látták jobbnak a pontozók. „Tíz év alatt sem tudtam túltenni magam az akkori vereségen, csak az nyugtat meg, ha még egyszer megküzdök vele” – mondta Maske, aki 1993 és 1996 között tízszer védte meg az IBF-övét.
