Az újabb kutatások szerint az ősemberek sosem találkozhattak a Titanis walleri nevezetű óriási ragadózó madárral, a „terrormadárral”. Korábban úgy vélték, hogy ezek a félelmetes ragadozók alig 10 000 éve pusztultak ki, s ekkor Észak-Amerikában már együtt éltek az emberekkel.
Egy amerikai kutatócsoport azonban most 2 millió évvel korábbra módosította kihalásuk dátumát.
A T. walleri volt valószínűleg a terrormadarak családjának legnagyobb faja: 2 méter magas és 150 kg tömegű lehetett. Az Észak- és Dél-Amerikában honos, röpképtelen madár hatalmas csőrével igazán rászolgált a terrormadár névre, lévén az akkori idők csúcsragadozója.
A hatalmas madár korának rettegett ragadozója lehetett
A kutatók a Floridában és Texasban kiásott ősmaradványokat vetették alaposabb vizsgálat alá. A csontokban lévő ún. ritka földfémek eloszlásának elemzésével a csoport meg tudta határozni az észak-amerikai maradványok korát. Korábban a tudósok a terrormadarak kihalását a pleisztocén végére, kb. 10 000 évvel ez előttre tették. A floridai Santa Fe folyómederben talált fosszilis csontok – amelyekről úgy vélik, hogy az utolsó ismert T. walleri maradványai – elemzéséből az derült ki, hogy a terrormadarak ennél jóval korábban, már mintegy kétmillió éve kipusztultak – nyilatkozta Bruce MacFadden paleontológiaprofesszor, a Floridai Természettudományi Múzeum munkatársa a BBC hírportálnak.
Hogy jutottak Észak-Amerikába?
Egy másik, Texasban talált ősmaradvány – az Észak-Amerikában talált legidősebb terrormadárlelet – korának meghatározása szintén meglepő eredménnyel szolgált. A kutatók zöme úgy vélte, hogy az óriás madarak akkor vándoroltak Dél-Amerikából Észak-Amerikába, amikor a két kontinenst összekötötte a panamai földhíd, mintegy 3,5 millió évvel ez előtt.
MacFadden professzor és társai szerint azonban a texasi terrormadár kora arra utal, hogy a Titanis mintegy 5 millió éve jutott el Észak-Amerikába, azaz jóval korábban, mint ahogy a két földrész között létrejött a szárazföldi kapcsolat.
A kutatók jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogyan kelt át a röpképtelen madár a kontinenseket akkoriban még elválasztó tengeren.
„Lehet, hogy átúszott vagy áthajókázott valami sodródó uszadékon. Akkoriban egy sor, egymáshoz közel fekvő vulkanikus sziget sorakozott ott, ahol most a Panama-szoros helyezkedik el, így esetleg átúszhattak egyikről a másikra – de valójában nem tudjuk, mi történt” – mondja MacFadden.
