Az Isothrix barbarabrownae névre keresztelt fákon mászkáló rágcsáló éjszakai életmódú. Szőrzete hosszú, tömött, feje széles, szögletes, farkát sűrű szőrzet borítja. A feje tetején, a nyakszirtjén és vállán húzódó feketés szőrtaréj még különösebbé teszi a megjelenését.
Az új fajra egy nemzetközi kutatócsoport bukkant rá a Manu Nemzeti Park és Bioszféra Rezervátum területén, Peru déli részén, az Andok keleti lejtőin. A szakértők állítása szerint a Manu Rezervátum egységnyi területen több emlős- és madárfajnak ad otthont, mint bármely más hely a világon.
Az evolúció egyik állomása lehet az új faj.
Az expedíció egyik vezető tudósa, Bruce Patterson, a chicagói Field Múzeum emlősrészlegének kurátora elmondta, hogy az új faj legközelebbi rokonai mind az alföldeken élnek, de az előzetes DNS-vizsgálatok szerint valószínűleg andoki ősöktől származhatnak.
A dús szőrzet rejtélye
A fölfedezés hozzájárulhat egy régi probléma megoldásához is: miért olyan dús szőrzetűek azok a tüskéspatkányok, amelyek az Amazonas meleg, nyirkos alföldjein honosak. A jó hőszigetelő szőrzet olyan állatoknál fontos, amelyek hűvös, nedves helyen élnek, amilyenek például a köderdők.
Patterson véleménye szerint a tüskéspatkányok eleinte a fagyos hegyekben éltek, majd onnan rajzottak szét az alföldekre. Egyesek levetették dús szőrzetüket, sőt, sülhöz hasonló tüskéket növesztettek, mások viszont még nem jutottak el az evolúció során addig, hogy az időjárásnak megfelelőbb „ruhára” váltsanak.
