– Nemrég bejelentette a visszavonulását. Kérem, beszéljen döntése hátteréről.
– Hát igen. Az a helyzet, hogy a bejelentést egy hosszú folyamat előzte meg. Az év elején elvesztettem a világbajnoki címem, amikor Steve Conway másodszorra is legyőzött, és az is köztudott volt, hogy számos sérülés hátráltatott, amelyek közül a hátsérülésem volt a legsúlyosabb, ami egészen júliusig elhúzódott. Akkor kaptam az utolsó injekciót a hátamba, és úgy néz ki, hogy most rendben is van, de korántsem biztos, hogy a komolyabb edzések mellett nem jön elő újra a fájdalom.
– Több írást végigböngésztem önnel kapcsolatban, és ezekből arra következtettem, hogy nem feltétlen végleges a mostani döntése.
– Közel egy év telt el az utolsó mérkőzésem óta, és ilyenkor el kell gondolkodni, hogy mit akar az ember az élettől. Vagy elkezdek normálisan edzeni, vagy megállok és megpróbálok másfelé orientálódni. Úgy döntöttem, hogy az ökölvívást most hátrébb szorítom a fontossági sorrendben, és előtérbe helyezem a munkát, a családot, tehát mindent. Tehát nem a boksz lesz az első, hanem az visszaszorul a negyedik, ötödik helyre
– Sok mérkőzése volt, igen rövid idő alatt.
– Jól látja. Öt év alatt harminchat mérkőzésem volt, ezek közül számtalan valamilyen címért került megrendezésre. Ez az, ami elsősorban elvezetett a mostani visszavonulásomhoz.
– És a vereség Conway ellen?
– Az csak egy momentum volt, ami nem igazán volt hatással a mostani döntésemre, hiszen kaptam én ki már előtte is, és mentem tovább. A hangsúly nem a vesztes mérkőzésen van, hanem az összes, harminchat mérkőzésen.
– Gondolom, azért karbantartja a testét és a boksztól sem szakadt teljesen el.
– Jól vagyok, hobbiként heti háromszor vagy négyszer lejárok edzeni. És akkor ez így megmarad egy jó kedvtelésnek, ami igazából az életem. Azonban az igazság az, hogy még beleférek cirkálósúlyba, úgyhogy Hidvégi Gyuri nem érezheti magát teljes biztonságban…
