November 3 -án szombaton készültünk a vasárnapi istentiszteletre, a Kálvin térre, ahol Ravasz László nyugalmazott, de most újra visszahívott püspök prédikált volna.,Ravasz Lászlót 1948-ban lemondatták. Amit ő alázattal elfogadott, tudomásul véve, az idők változását. Megértette és elfogadta, ezt a döntést, csak azt kérte, hogy volt kedves gyülekezetében, a Kálvin téren szolgálhasson még tovább. Engedélyezték számára, hogy csütörtökönként bibliaórát tartson, de 1951-ben ezt is megtiltották neki.
Ezután kénytelen volt elnémulni és leányfalui magányában a szószéket írásra változtatni, amivel további maradandó értékeket alkotott. A forradalom kitörése után mind a Kálvin téri gyülekezet, mind a Dunamelléki Egyházkerület reaktiválását látta szükségesnek. Pap László egyházkerületi főjegyző Ravasz püspök teljes rehabilitációját szorgalmazta.
A katolikus egyház részéről, a márianosztrai fogságából akkor kiszabadított Mindszenty József bíboros hercegprímás beszélt. A hallgatóságnak az volt a benyomása nem volt teljesen tisztában a helyzettel, mert olyan kemény beszédet mondott, ami kissé szélsőségesnek és túlzottan radikálisnak tűnt.
Visszakövetelte az egyházi nagybirtokokat, minden egyházi intézményt és teljes restaurációt akart végrehajtani. Ez a nyilatkozat merőben eltérő volt a forradalom szellemétől. Noha súlyos áldozatok árán sikerült a követeléseket megvalósítani,, arra senki sem gondolt, hogy a régi, dekadens „úri” Magyarország rendjét és szellemét állítsák vissza. A Mindszenty beszéd később is sok támadási felületet adott Kádáréknak.
Dr. Boros Gyula emlékezései
