Az érdeklődés mindenkit az utcára vonzott. Tele volt a Nagykörút emberekkel. Az orosz tankok hullámszerű, szakaszos érkezésekor betódultak a kapualjakba, a házak udvaraira, és amikor elvonultak a harckocsik, akkor újra előmerészkedtek és sétáltak, bámészkodtak tovább.
Közben az állami vezetésben is változás állt be. Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a rendkívüli helyzetet próbálta konszolidálni, a harcokat, a vérengzést megállítani . Az orosz csapatokat kivonták Budapestről, s amint az később kiderült azokat az egységeket Magyarországról is, mivel nem voltak már elég megbízhatóak, „lepaktáltak” a felkelőkkel, harci szellemük nem volt kielégítő, így a moszkvai vezetés úgy döntött, jobb ha visszahívják őket.
Ön hogyan emlékszik 1956-ra?
Mi a teológián az állami vezetés dolgairól, és a politikai élet eseményeiről csak a rádióból értesültünk. Pap László dékán úr még az éjszakát is bent töltötte az intézményben, hogy „fiait” megvédje és visszatartsa esetleges atrocitásoktól. Elég volt Szűcs Zoli sebesülése (comblövés), nem akarta, hogy kíváncsiskodásból, felelőtlenségből további baj származzék. Engem azzal bízott meg, hogy a portási teendőket és a portaügyeletet vegyem át, mert Kiss Dezső bácsi (Kiss Roland a Zsinat világi elnökének a testvére) aki kora és betegségei miatt nem volt teljes értékű, illetve nem tudta már ellátni a teendőket különös tekintettel a rendkívüli helyzetre.
A portán felügyelni kellett mind a személy, mind a teherforgalmat, így a portán szolgálatot teljesítő tudta nélkül nem lehetett közlekedni. Az információ a telefonon és a két állandóan bekapcsolt rádión keresztül érkezett, no meg a személyes látogatóktól. A két rádió közül az egyik a budapesti Kossuth rádió, a másik pedig a Szabad Európa ill. a BBC és az Amerika Hangja. A Szabad Európa rádió teljesen tájékozott volt az eseményekről szinte helyszíni tudósítást adott, de uszító biztatásai, mint később kiderült, teljesen hiteltelenek voltak. A Dékán úrtól azt az utasítást kaptam, hogy a kaput szigorúan zárva kell tartani, és ne engedjünk be fegyverrel senkit. Felkelők is csak fegyver nélkül léphetnek be, és meleg élelmet, meleg pihenőhelyet kell számukra biztosítani a hidegre fordult időjárásra való tekintettel.
Nekünk teljesen semlegesnek kell maradnunk – mondta – és a keresztyén lelkületet és szolgálatot kell gyakorolnunk mindenki felé. Még ha ÁVO-s menekülne ide, biztonságát garantálnunk kell. Tekintsük úgy, mintha a teológia épületén svájci zászló lengene. Az utca emberének a magatartása különös változáson ment keresztül. Mindenki nagyon testvériesen segítőkész volt és arra törekedett, hogy az értékeket megóvja. A betört kirakatokban lévő dolgokat a (illatszerbolt, ékszerész üzlet) lepedőbe csomagolva adták le a házmesternél. Magam is a Film Múzeummal szemben az akkori Tanács körúton (ma Károly körút) lévő bútorüzlet betört kirakatán bebújva egy ismeretlen férfival hordtam be az üzlet belsejébe a kirakatban lévő, akkoriban divatos hálószobatükröket, nehogy összetörjenek. Ez nem egyedi jelenség volt, hanem ez volt a közszellem, megmutatva a forradalom tisztaságát, bármennyire igyekeznek azt beszennyezni. (…)
