Göncz Árpád

Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.

Budapesten született értelmiségi családban. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1944-ben szerzett diplomát. A tanulás mellett 1939 és 1944 között az Országos Földhitelintézetben dolgozott. 1944 februárjától sorkatonai szolgálatot teljesített. 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységétől. A Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljának tagjaként részt vett fegyveres ellenállási mozgalomban. 1945-től az FKGP tagja. A Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke és a Nemzedék című lap felelős szerkesztője, majd a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára. Az FKGP feloszlatása után előbb segédmunkásként dolgozott, majd 1949 és 1951 között az Április 4-e Gépgyár hegesztője, később a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár csőlakatosa. 1951-ben a Talajjavító Vállalatnál helyezkedett el, majd a vállalat irányító tervezője lett. 1952-ben beiratkozott a GATE Növénytermesztési Karára, ahol négy évet végzett el. 1956. október 17-én felszólalt a Petőfi Kör agrárpolitikai vitáján. A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott. November 4. után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által az indiai nagykövetnek készített memorandumok összeállításában és átadásában. 1957 februárjában segítséget nyújtott Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratának külföldre juttatásában. 1957 májusában letartóztatták. Zárt tárgyaláson a Bibó István és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1960 márciusában részt vett a Váci Országos Börtön elítéltjeinek éhségsztrájkjában. A börtönévek alatt angolul tanult és angol műfordítást gyakorolt. 1963-ban amnesztiával szabadult. Kiszabadulása után a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-től a Talajjavító Vállalat munkatársa volt. Megkísérelte befejezni agrártanulmányait, de kizárták az egyetemről. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. 1981-ben részt vett a forradalom történetét tárgyaló, több hónapon át tartó illegális kerekasztal-beszélgetésen. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ alapító tagja. 1988 és 1989 közt az SZDSZ ügyvivője, majd 1989 és 1990 közt a párt Országos Tanácsának tagja. 1988-ban a TIB egyik alapító tagja, később alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke. 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától ideiglenes köztársasági elnök, 1990 augusztusától a Magyar Köztársaság elnöke (1995-ben újraválasztották). Visszaemlékezéseit “Beszélgetések az elnökkel” címmel 1994-ben jelentette meg a Pesti Szalon kiadó.