Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.
Budapesten született. Elvégezve a Színművészeti Főiskolát, előbb rendező-színész a néphadsereg színházában, majd a Győri Kisfaludy Színház főrendezője lett. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után tagja lett az MDP-nek is. 1953-ban csatlakozott Nagy Imre irányvonalához, a reformpolitikához a miniszterelnök eltávolítása után is ragaszkodott. 1956. október 6-án jelen volt Rajk László temetésén, részt vett a Petőfi Kör több vitáján. Ennek mintájára hozta létre társaival 1956. október 23-án a győri Petőfi Kört, melynek ő lett az elnöke. 1956. október 25-én tüntetés zajlott Győrött. Javaslatára a színház több dolgozója a NÉKOSZ-indulót énekelve csatlakozott a felvonulókhoz, jelszavaikkal a pártvezetés hibáit bírálták. Beszédében hitet tett Nagy Imre és politikája mellett, követelte Magyarország szuverenitásának helyreállítását. Miután a megyei börtön előtt rálőttek a tömegre, mindent elkövetett a további vérontás megakadályozása érdekében. 26-án részt vett a Győri Nemzeti Tanács megalakításában, ő lett az értelmiségi tanács elnöke. Délután Szigethy Attila megbízta, hogy Mosonmagyaróváron teremtsen rendet, vegye elejét a további vérontásnak. Miközben a laktanyában a katonákkal tárgyalt, a tömeg beözönlött a kapun. Hiába próbált több helyről is erősítést szerezni. Letartóztatta a parancsnok politikai helyettesét, akit a városházán átadott a nemzeti tanácsnak, két másik katonatisztet pedig azok kérésére vitt el gépkocsijával Győrbe. Október 27-én megbízták a győri rádió adásainak politikai ellenőrzésével, délután a nemzeti tanács ülésén felszólalt a dunántúli ellenkormány terve ellen, hangsúlyozva, hogy a legfőbb feladat Nagy Imre mögé fölsorakoztatni a demokratikus elemeket. Október 28-án egy szélsőséges tüntetés hatására Szigethy Attila átmenetileg lemondatta pozíciójáról. November 3. után tért vissza a politikai életbe, felvette a kapcsolatot a Hazánk című lap szerkesztőivel, cikkeket is írt az újságba. Színházi és egyéb kulturális rendezvényeken próbálta meg ébren tartani ’56 szellemét, sikerült kiharcolnia, hogy a színház első premierje a Bánk bán című tragédia legyen. 1957. május 3-án tartóztatták le. Első fokon 1957. június 10-én szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december 21-én felmentette a gyilkosság vádja alól, de jogerőre emelte az első fokon kiszabott ítéletet. Miután kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, 1958. január 15-én kivégezték.
