Erdei Ferenc

Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.

Makón született. Apja zsellérsorból felemelkedő középparaszt volt. 1934-ben szerzett jogi diplomát a Szegedi Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán, ezt követően ösztöndíjjal járt Nyugat-Európában. Hazatérte után a makói Függetlenségi Kossuth Párt tagjaként az alakulóban lévő Márciusi Front egyik meghatározó egyénisége volt. 1937-ben megjelent Futóhomok című szociográfiai műve hozott számára először szakmai elismertséget. A NPP megalakításának egyik kezdeményezője, majd 1939-ben egyik alapító tagja volt. 1944. október-novemberben Szegeden bekapcsolódott a Függetlenségi Front szervezésébe. 1944 decemberétől Makó jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1944. december 22-től 1945. november 15-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere. 1945-ben a NPP I. Országos Nagyválasztmányán alelnökké, majd 1947. február 25-én főtitkárrá választották. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1956-tól rendes tagja. 1948. szeptember 9. és 1949. június 11. között államminiszter, majd 1953. július 4-ig földművelésügyi, ezt követően igazságügyi miniszter. 1954. október 30. és 1955. november 15. között ismét földművelésügyi miniszter, majd 1955 novemberétől 1956. október 31-ig a Minisztertanács elnökhelyettese. 1956. október 30-tól a kormányon belül létesült szűkebb kabinet tagja. Részt vett az NPP újjáalakításában és az ideiglenes szervezőbizottság megszervezésében. November 2-án a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről tárgyaló magyar delegáció vezetőjévé nevezték ki. November 3-án a csapatkivonási tárgyalások esti, tököli tárgyalásán a KGB letartóztatta, de néhány hét múlva szabadon bocsátották. 1957-től újra bekapcsolódott a politikai életbe: 1957-től 1964-ig az MTA, 1964-1971-ig a HFN, majd 1970 és 1971 között ismét az MTA főtitkára. A szociográfia egyik megalapítója, és az 1960-as évektől az agrárpolitikai reform szorgalmazója volt.