Dobi István

Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.


Szőnyben (Komárom-Esztergom megye) született, szegényparaszti családban. Gyerekkorában napszámosként dolgozott. Hat elemit, majd 1949-ben népfőiskolát végzett. Harcolt az első világháborúban, majd a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben, Szolnoknál román fogságba esett. Hazatérése után kubikos- és napszámosmunkát végzett. Az 1920-as évek elején belépett a Földmunkások Országos Szövetségébe és a MSZDP-be. 1930-ban az MSZDP szőnyi elnöke lett, de 1936-ban átlépett a FKGP-be. Támogatásukkal álláshoz jutott a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál. A párt szervezőtitkára lett, és bekerült a nagyválasztmányba. 1937-től az FKGP földmunkás tagozatának volt az elnöke. 1941-ben a Parasztszövetség országos titkárává választották. 1943-tól 1947-ig a Földmunkás Szakosztály elnöke, a kisgazdapárt ügyvezető elnöke. A német megszállás után bekapcsolódott a Magyar Front munkájába. 1945. június 24-én – távollétében – beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. augusztus 20-tól az FKGP alelnöke, a politikai bizottság és az országos intézőbizottság tagja. 1945. november 4-től nemzetgyűlési, illetve. országgyűlési képviselő. 1945. november 15-én a Tildy-kormány államminiszterévé nevezték ki. 1946. február 23. és november 20. között földművelésügyi miniszter, 1946 novemberétől államminiszter, majd ismét az FM élére került. Tagja lett a kisgazdapárti képviselők ellen emelt vádak ügyében vizsgálódó öttagú bizottságnak. 1947 májusában a kisgazdapárt elnökévé választották. Elnöke lett a Magyar Parasztszövetségnek is. 1947 júniusától a Kis Újság főszerkesztője. 1948-tól a Défosz elnöke. 1948. április 16-tól december 10-ig földművelésügyi miniszter. 1948. december 10-től 1952. augusztus 14-ig miniszterelnök. 1949-től 1960-ig a Magyar Függetlenségi Népfront, illetve a Hazafias Népfront alelnöke. 1952. augusztus 14-től 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke. 1951-től a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke. A forradalom napjaiban nem hagyta el az Országház épületét. Ő nevezte ki és eskette fel a Nagy Imre-kormányt. 1956. november 4. után lényegében egyedül gyakorolta az Elnöki Tanács jogait: 1956. november 7-én törvénytelenül felmentette a Nagy Imre-kormányt, és kinevezte a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjait. 1957-ben a HNF Országos Tanácsának alelnökévé választották. 1959-ben formálisan is belépett az MSZMP-be. Az MSZMP VII. kongresszusán beválasztották a kb-be. 1961-ben Nemzetközi Lenin-békedíjat, 1967-ben, nyugdíjba vonulásakor A Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapott. 1968-ban kinevezték az Országos Szövetkezeti Tanács elnökévé. Visszaemlékezései “Vallomás és történelem” címmel jelentek meg 1962-ben.