„Az ezerforintos lélektani határ nagyjából az elmúlt 2-3 évben alakult ki – mondja Tompa Imre borszakértő. Ennek több oka van. Az első és legfontosabb a magyar piac árérzékenysége, hiszen hazánkban az átlagbérek meg sem közelítik az uniós átlagot, így míg kint inkább a minőség, nálunk jobbára az ár a fő szempont a vásárlásnál”. A szakértő szerint a magyar borkultúra korántsem olyan jó színvonalú, mint azt a hiedelem tartja, a világháborúk után megtorpant fejlődés csak az utóbbi időben éledt újjá.
Tompa Imre szerint az ezer forint minőségi határ is, hiszen minimum ennyibe kell kerülnie egy bornak, ha az minőségi termelés, feldolgozás, tárolás útján készül, nem is beszélve arról, hogy az árban már a palack, a dugó és a címke költsége is benne van, és erre kerül még rá az árrés. A piacra való bekerülés tehát a szakértő szerint ezer forintnál billen át a minőségi oldalra, ez alatt egysíkú, hígabb, nagy hozammal készített és sokszor cukrozott a kínálat. Tompa Imre szerint ezer alatt találhatóak az alsó, ezer körül a minőségi középkategóriájú borok, de négyezerért már világszínvonalú borokat is kaphatunk.
Egyre keresettebb a minőség
„Megfigyelhető viszont a fogyasztók eltolódása a minőség felé” – utal a szakértő a GfK felmérésére, miszerint 2005-ben három százalékkal több száraz bor fogyott, mint az előző évben. Nőtt az édes borok keresettsége is egy százalékkal, de a piac felét még mindig a félédes borok uralják. Tompa Imre szerint a száraz borok felé tolódás azt mutatja, hogy a fogyasztók elkezdték megtanulni a bor szeretetét, és értékelni a száraz bor ízét és zamatát. Az ízlésfejlődés része, hogy csökken a cukortartalom a borokban.
Az üzletekben gombamód szaporodó, diszkontáron, vagyis 2-300 forintért kapható borok a szakértő szerint nem feltétlenül rossz minőségűek, csak a bennmaradt készleteken próbálnak túladni a kereskedők. Tompa Imre szerint sajátos fejlemény az import borok – különösen a dél-amerikai borok – beáramlása a magyar piacra, amelyek közül a jó minőségűek is olcsóbban kaphatók, mint az azonos minőségű magyar borok. Köszönhető ez az alacsony szőlőáraknak, a jó klímának, az olcsó munkaerőnek, az alacsony előállítási költségnek. A szakértő szerint ez akár a fogyasztók átszokásához is vezethet, hiszen a magyar minőségi borok árai gyakran magasabbak a kelleténél, főleg a csúcsborszférára jellemző a túlárazás.
A termelő szerint ezer alatt is van jó bor
Varga Péter bortermelő szerint jó bort csinálni nem kerül többe, mint rossz bort, és ezer forint alatt is jócskán találni minőséget. Szerinte a csoda a szőlőben teremtődik meg, a borász feladata csupán az, hogy mindezt átmentse a borba. Ehhez természetesen kellenek borászati eszközök, de mivel adalékanyagokat nem használnak, a borászati költség kevésbé jelentős.
„Ha egy kis fejszámolást végzünk – mondja – akkor kiderül, hogy egy kiló szőlő termelési költsége körülbelül 40 és 80 forint között van, természetesen ez függ attól, mennyit termelünk hektáronként. Egy kiló szőlőből durván egy üveg bor állítható elő, ehhez jön a termelési költség, ami palackozással együtt 20 forint körül van. A csomagolás ára 20 és 50 forint között változik, függően attól, hogy visszaváltható vagy eldobó üvegről van-e szó. Ehhez járulnak a kereskedelmi költségek, – ecseteli tovább – mint a hirdetés, illetve a boltokba bekerülés költségei, mint a polcpénz a hipermarketek esetében. Ezek a költségek függetlenek az eladott mennyiségtől. Jól látható tehát, hogy nagyobb mennyiség eladása esetén kevesebb kereskedelmi költség jut egy üveg borra, 500 ezer forint évi polcpénz esetén 100 ezer palack eladásával például 5 forint, 1000 palack esetén viszont 500. Ebből is látszik, hogy a titok a mennyiségben van, és ezer forint alatt is lehet jó bort csinálni.”
Nagyobb mennyiség, alacsonyabb ár
Természetesen a Varga Pincészet is árul kisebb szériás, különlegesebb termékeket. Az egyik ilyenből egy üveg 900 forint, és jóllehet aranyérmet kapott Badacsonyban, az utána következő hasonló bor ára a piacon meghaladja az ezer forintot.
A bortermelő szerint az átalakult piacot és a centralizálódó kereskedelmet a nagyobb pincészetek tudják igazán kiszolgálni, hiszen nagyobb mennyiség esetén le lehet szorítani az árakat. Németországban például a tavalyi évben eladott borok átlagára palackonként két euró volt, ami magyar pénzben nem haladja meg a 600 forintot. Varga Péter szerint a értékesítésben is van szegmens, ami a luxuscikkek kategóriájába sorolható, ezek árát tehát sokszor nem a termelési költségek, sokkal inkább a presztízs és a nagyobb marketingköltségek határozzák meg. „Ezért lehet, hogy az ár elszakad attól az árszinttől, amit egy átlag magyar család megengedhet magának. És bár igaz, hogy az ezer alatti bor nem számít luxusnak, minőségi attól még lehet” – mondja.
Kevesen isznak bort, de azok sokat
A GfK felmérése a borivási szokásokról egyébként ellentmond a magyarokról kialakult képnek. Az adatok szerint a lakosság 41 százaléka soha nem fogyaszt bort, 29 százaléka pedig ritkábban, mint kéthetente. Tovább folytatódik viszont a lakosság borfogyasztásának növekedése, egy magyar háztartás 2004-ben átlagosan 20,1 liter bort fogyasztott, a tavalyi évben ez a szám már 21,1 literre nőtt.
