Már a mozikban A Karib-tenger kalózai 2.

A csúcs-producer Jerry Bruckheimer (felsorolni se tudnám akciófilm-munkásságának széles skáláját, csak ízelítőül annak sokszínűségére: Lapzárta – Veronica Guerin története, Pearl Harbor – Égi háború, Armageddon, Bad Boys 1-2., A szikla) felfedezte – jó érzékkel üzletet szimatolt abban –, hogy a bennünk lakó gyermeki lélek hajókra, kardozásokra, summázva: igazi kalandokra stb. vágyik. Mert nem tűnt el a virtuális modernség foszforzöld süllyesztőiben a kis csibész, csak szunnyadt.

Leporolta tehát a kalózfilm műfaját, és megtöltötte nézőbarát megoldásokkal. Főhősnek keresett egy olyan figurát, aki egyszerre régi és mai, Jack Sparrow kapitány ilyen, van benne sok Robert Louis Stevenson A kincses sziget című klasszikus kalandregényének tradícióiból, de kísértetiesen emlékeztet egy kaliforniai betépett junkie-ra is. Ki más játszhatta volna el, mint korunk egyik legkiválóbb (és legsokoldalúbb) színésze, Johnny Depp?

Bruckheimer Depp mellé két kurrens sztárt keresett (Orlando Bloom és Keira Knightley), és miközben – és természetesen – a rá jellemző módon adott a külcsínre (látvány, trükkök), olyan – remek – forgatókönyvet íratott Ted Elliott-tal és Terry Rossióval, ami garancia a minőségi szórakozásra. Röviden: a dülöngélő Sparrow kapitány ismét „természetfeletti kalózok” bögyében van, egy régi vérszerződés értelmében tartozik még egy szellemhajó urának, és ha nem fizet, a sorsa örök átok és szolgaság, útjára – kényszerűen – vele tartanak régi harcostársai, Will és Elizabeth (Keira Knightley).

Bruckheimer és a korábbi részt (A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka) is rendező Gore Verbinski (még: Az időjós, A kör, A mexikói) másodjára magasabbra tette, tudta tenni a lécet. A karib tenger kalózai 2. – A holtak kincse vitathatatlan, hogy az esztendő legszórakoztatóbb filmje, nagyobbaknak és kisebbeknek egyaránt önfeledt, közel háromórányi kikapcsolást nyújt (apró figyelmeztetés: azért gondoljuk meg erősen, hogy proto-kamasz gyermekünkkel betelepszünk-e, akadnak szcénák, amik ijesztőek).

De akárhogy is. Én a számat tátom, a szívem dobog. Hadd legyek újra gyerek.