Római, a mintastrand

A Római strand környéke – Aquincum, Óbuda – hemzseg a római régészeti leletektől, magán a strand területén is tártak fel római kori maradványokat, innen az elnevezés. Az utalás a klasszikus múltra több helyen jelen van. Öreg platánsorok között vezet az út a bejárathoz, mely ókori klasszikus stílust imitáló, timpanonos római oszlopokon nyugvó épület. A főváros egyik legforgalmasabb, a soksávos, Szentendrére vezető útja és a Duna között terül el a strand. Az út mellett még hallatszik kicsit a forgalom, majd fokozatosan megszűnik, és ahol a medencék vannak, már csak a fürdőzők keltenek zajt.

Csúszdák és hajóroncs

Mindössze három medence található a strand területén, ez talán kevésnek tűnhet, hiszen gyakran találkozunk kétszer háromszor ennyivel, viszont: mind a három medence, új, tiszta. A hosszúkás élménymedence valamennyi élményelemet tartalmazza, melyet az ilyen medencék szoktak, a víz- és levegő vízbe juttatásának számos formáját merítik ki: az izületek, izmok profitálnak a dagonyákból és a jakuzzikból, a sodrófolyosó inkább a léleknek tesz jót. Akárcsak a csúszdák, melyekből öt darab torkollik a mesterséges tóba. Van fedett, mely tulajdonképpen egy óriási cső, egyenes, nagy sebességű, széles, melyen az egész család elfér, és kanyargósok. A csúszdák a fák törzsei és koronái között tekeregnek, energikus kontrasztot alkotnak a műanyag színek, és a nyírek, platánok, a lombok szinte belelógnak a csúszdába.

A gyermekmedencét is dicséret illeti, nyolcas alakú, és egy hajóroncs nyúlik be a sekély vízbe. A fedélzeten két vízágyú működik, a lövöldözés tudniillik egy bizonyos életkor alatt felülmúlhatatlan és megunhatatlan szórakozás. A medencék szélén kicsi, a burkolat kockái közül előtörő szökőkút működik lábmosónak felnőtteknek és játéknak gyerekeknek egyaránt alkalmas. Az úszómedence harminchárom méteres, szerintünk kicsit hűvösebb az átlagnál, az úszómester állítása szerint azonban ez nincs így, télen-nyáron húsz fokos forrásvízzel van tele. Itt és másutt is a medencék szélein római oszlopokból készültek a zuhanyzók, a víz folyamatosan permetez. A medencék körül mindenütt szép vörös metlachi, konyhában is megállná a helyét.

Borostyán, lótusz, halott minigolf

A strand parkja általában nagyon szép. A fű mindenütt dús, a fák gyönyörűek, a bokrok még annál is szebbek. A kertészek még arra is figyeltek, hogy a sűrű lombú fák tövébe, bokrok alá, ahol már nem él meg a fű, borostyánt ültessenek, mely szőnyegként borítja be a talajt. Nagy, játékra, tollasra, focira alkalmas tisztások épp úgy vannak, mint elbújós, árnyékosabb zugok, sűrű bokrok, ahol a gyerekek is elrejtőzhetnek – a szülők nagy gyönyörűségére -, és még egy romantikus tónak is jutott hely vízi növényekkel, virágokkal. K

Két helyen botlik meg a park, igaz ott nagyon. Különös módon néhány fenyő között valamiféle szerves szemétdombot alakítottak ki, ahova a lemetszett gallyakat, a lenyírt füvet és egyéb növényi szemetet gyűjtöttek össze. Nagyon csúnya, és úgy tűnik, hogy a fák, melyek tövébe épült a komposztáló, sem örülnek annyira az ötletnek, mert szemmel láthatóan haldokolnak. A másik kevéssé szemet gyönyörködtető dolog a strand szélén látható, egy sitthalomról van szó, melyet ráadásul sikerült az egyik lábtenisz pályára telepíteni. A pálya nem volt ugyan csúcs, háló helyett kékre festett vízvezetékcsöveket látni, de a célnak mégis megfelelt, amíg rá nem pakoltak több tonna kőtörmeléket. Alig messzebb a fák sűrűjében egy több éve, talán évtizede használaton kívüli minigolf-pálya romjai, törött betonelemei, repedezett műsziklái hevernek. Az egész olyan, mint egy elhagyott város. Pikánsak a nyolcvanas évek nagy minigolflázának emlékei ebben a római, ásatásos környezetben, lehet, hogy ezer év múlva ezeket is ecsettel meg kanállal ássák elő lelkesen a földből.

Trafóház, vattacukor, laconicum

A ma emberének azonban inkább a strand területén működött római kútház maradványait ajánljuk. A faragott kőkádakat tető alatt lehet megtekinteni, és még szöveges ismertetőre is volt gondja a vezetőségnek. A régi kútházra, avagy mellé legalább egy tucat ember befogadására alkalmas szauna épült, mitöbb egy laconicum névre keresztelt mozaikokkal fedett, kőpados gőzfürdő, melyről többet nem tudunk mondani, ott jártunkkor ugyanis nem működött. A két helyiség között két sugárban ömlik a víz a falból. Úgy tűnik, a Római strand hangulatában, stílusában magán viseli a római hagyaték nyomait, de sosem túlzón, sikerült a római utalásokat egyensúlyban tartani, nem építettek például gipsz Neptun-szobrokat szigonnyal a medencék mellé, és ellenálltak a kísértésnek, hogy valami Atlantiszt esetleg oszlopsorokból álló villakertet építsenek. A jó ízlés egyébként mindenre kiterjed. A strand közepén álló falatozó például valamiféle kis dombszerségre épült, fákkal körülvéve, terméskő lábazattal, futónövényekkel. A lángosos bódéja egyszerű, de szép, még a wellness világában kővületnek számító vattacukros standja is helyes, nádtetős tákolmány, a trafóházat bárki bevállalná vikendháznak, sőt még az úszómesterek bódéja is csinos.

Úttörő lépésnek tekinthetjük továbbá, hogy a Rómain sikerült elszakadni attól a szemlélettől, hogy aki strandra jár, az kizárólag lángost, hot dogot, hamburgert és sört akar fogyasztani – állva egy pultra támaszkodva. Ennek a felismerésnek a jegyében született meg az a trendi étterem, mely faszékekkel, asztalokkal, fehér kanapékkal és hosszú, színes étlappal rendelkezik. Az egyetlen esztétikailag kifogásolható épület az öltözőé, mely lábakon álló, modern formavezetésű ház, érdekes csigalépcsővel. Nem is a formavezetéssel van baj, hanem azzal a sárga műanyag hullámpalával, melyből az öltözők készültek. Sajnos az anyag másutt is feltűnik, mint tető köszön vissza a zuhanyzók és vécék fölött a strand másik végében. A hullámtető pedig nem jó hangszigetelő. Szárazföldi játékokra egy sittmentes lábteniszpálya, több pingpongasztal, mindegyiken mit ad isten – háló is található és egy tetszőleges funkciójú homokos pálya nyújt lehetőséget.