Gyenge iram
A gyenge színvonalú találkozó legfőbb tétje az volt, hogy Angola legyőzi-e minimum három góllal Iránt, mert akkor akár a továbbjutást is megszerezhették volna. Irán számára a szurkolóik kiszolgálása, szórakoztatása lehetett az elsőszámú célkitűzés. Mindkét dolog hamvában elhalt kísérletnek bizonyult, így a meccs már önmagában is csalódást hozott.
Gyenge iramú kezdés után valamivel élénkebb perzsa pályán-létet lehetett regisztrálni az első negyed órában. A jobb erőt, nagyobb rutint és színvonalasabb játéktudást képviselő ázsiai együttes próbálta akaratát ráerőltetni az afrikai csapatra. Ez leginkább csak az angolaiak kemény, nemritkán durva szabálytalankodásaival hiúsult meg.
A feketék annyira masszívan védekeztek, hogy nehéz volt őket kijátszani, persze rendkívül szürke volt a perzsa középpályás sor, valamint elől Ali Daei is rossz napot fogott ki. Az iram meglehetősen alacsony volt végig a félidőben, igazán komoly 100 százalékos ziccert nem sikerült kidolgozni a feleknek.
Történelmi találat
A második 45 perc sem indult túlságosan mozgalmasan, Mahdavikia, a perzsák leghíresebb játékosa annyira eltűnt, hogy alig lehetett észrevenni, nem tett jót csapatának, hogy hiányzott egy vezéregyéniség a pályáról. Éppen ezért kicsit nehézkesen, görcsösen is kezdődött a második játékrész is. Az afrikai gárda kontratámadásaival igyekezett hatékonyan zavart kelteni ellenfele 16-osánál.
Egy ilyen akció vezetett el ahhoz, hogy a csereként beállt Flavio a 60. percben megszerezze az afrikai csapat történetének első vb-gólját. Némiképpen a találat hatására megélénkült a találkozó, hisz Angola előtt felcsillant a remény: ha még kétszer be tudják venni ellenfelük kapuját, akár még tovább is juthatnak. (Ismert volt, hogy Portugália vezet Mexikó ellen) Ráadásul jót tett a találkozónak, hogy Irán is felébredt: ekkorát mégsem lehet égni-alapon.
Flavio fejeli a vezetõ gólt (AP)
Afrika hősei
A meccs utolsó harmadában ezért Ali Daei-ék kifejezetten nagy nyomást gyakoroltak az afrikai csapat kapujára: sokat támadtak és lövöldöztek. Sajnos semleges nézők szemével ez még így is kevésnek bizonyult, mindezzel együtt a 74. percben érkezet találattal egy csúfos leszerepléstől mentették meg magukat.
A két búcsúzó csapat a meccs végén felemásan értékelte az eredményt: az irániak közül többen a földre borulva zokogtak vagy csak egyszerűen szégyenükben bánatosan üldögéltek a gyepen. Angola focistái, a csoport harmadik helyének kiharcolásáért pedig boldogan, hősként ünnepeltették magukat. A búcsú miatt egyik csapatért sem morzsolunk krokodilkönnycseppeket, mert teljesítményükről összességében határozottan kijelenthető: nem ütötték meg a vb-nívóját.
Irán-Angola 1-1
Lipcse, 43000 néző
Gólszerző: Flavio (60.), Bakhtiarizadeh (74.)
Sárga lap: Loco (20.), Madancsi (37.), Mendonca (45+1.), Tejmurjan (54.), Zé Kalanga (67.), Zandi (92.)
