A felismerés nyomán, miszerint egy cég számára a leggyümölcsözőbb, ha lehetőség szerint minden erejét az alaptevékenységre összpontosítja, mintegy 15 éve döntöttek úgy az első úttörők, hogy bizonyos, elsősorban gyártó tevékenységeket „kiszerveznek”, ha úgy tetszik, felelősséggel, mindenestül külső vállalkozónak adnak. Költségmegtakarítás, minőségjavulás, professzionalizmus, rugalmasság, mentesülés bizonyos terhektől, felelősségtől – ezek az alapkritériumok, amelyet a vállalatok általában elvárnak az outsourcingtól, érintsen az gyártást, pénzügyi, számviteli, számítástechnikai vagy hr-szolgáltatást.
A piac gyors változásával az emberi erőforrás (hr) a vállalati gazdálkodás egyre fontosabb faktorává vált. A kulcsszerepet játszó „fehérgallérosok” kiválasztása, toborzása, karriermenedzselése, a megfelelően motiváló munkafeltételek, juttatási rendszerek és esetenként az elbocsátások (outplacement) korrekt, előremutató menedzselése olyan professzionális közreműködőket igényel, akik cégen belüli alkalmazása irracionális. Gazdaságosabb e feladatokat kihelyezni, külső partnerekre bízni a területhez kapcsolódó adminisztratív, pénzügyi teendőkkel egyetemben.
Másfelől az üzleti helyzet gyakori irányváltásra, a hosszú távú tervek átírására kényszeríti a szereplőket, s ez nagy rugalmasságot igényel, elsősorban a munkaerő-gazdálkodás terén. Ez adott létjogosultságot a hr-outsourcing másik nagy területének, az eredetileg elsősorban „kékgallérosokat”, de ma már egyre nagyobb számban kvalifikált, nyelveket beszélő munkavállalókat is érintő munkaerő-kölcsönzésnek.
MELLETTE ÉS ELLENE. Ennek megítélése ma még korántsem egyértelmű Magyarországon. „A cégek kirúgják saját alkalmazottjaikat, majd egy másik vállalkozástól kölcsönveszik őket, immár olcsóbban, megszabadulva minden járuléktól, tehertől és nem utolsósorban felelősségtől. A kölcsönzők pedig gyakran tévednek a szürke zónába, lazán értelmezve a jogszabályokat, és persze kihasználva a munkanélküliség adta kínálati bőséget” – hangoztatják a munkaerő-kölcsönzés elvakult ellenzői.
Az ellenérvek legsúlyosabbika mindig a bizonytalanság, az átmenetiség és az egyenlő bánásmód hiánya. A valóság az, hogy vitathatatlanok a hazánkban az utóbbi néhány évben divatba jött atipikus foglalkoztatási forma előnyei, figyelembe véve a gazdaság, a munkaerőpiac helyzetét. Sok munkanélkülinek kínál lehetőséget, és jó néhány cégnek jelenti a nehéz helyzetek túlélését.
A munkaerő-kölcsönzés lényege, hogy a foglalkoztatott szakember nem kerül a cég állományába, így a vállalatnak nem kell foglalkoznia a ki- és beléptetéssel, elbocsátás esetén a végkielégítéssel, a bérszámfejtéssel, a munkaügyi problémákkal. A munkavállaló a kölcsönző cég alkalmazottja, míg az egyéb munkáltatói jogok gyakorlója a kölcsönvevő cég, ahol a munkavégzés folyik. Szezonális igények, szabadságolások, takarékoskodás, egy-egy határidős projekt, esetleg az anyavállalat által előírt létszámstop vagy például off shore cégek esetében a kialakulatlan távlati tervek, de akár csak a mérleggel való bűvészkedés szándéka is indokolja, ha egy vállalat kölcsönmunkaerőt vesz igénybe.
Magyarországon mintegy 30 milliárd forintra rúg a kölcsönzői piac árbevétele. Ezen több mint 500 cég osztozik, de a 15-20 nagyé közel 70 százalék.
„Immár nemcsak a fizikai munkásokat keresik, egyre nagyobb igény van diplomás, nyelveket jól beszélő munkatársak iránt is” – mondja Gárdus Zsuzsa, a heti átlagban 3000-3500 főt kölcsönző Adecco ügyvezetője. A piacvezető cégnél a hazai foglalkoztatottak 2-3 százalékára teszik a kölcsönzött létszámot, de mint a szakember hangsúlyozza, a diákszövetkezetek aktivitásáról nincs pontos információjuk. Gárdus Zsuzsa szerint pozitív irányba tart a piac, az általuk kölcsönzöttek mintegy fele 1-2 éves szerződéssel dolgozik, de sokan jutnak határozatlan idejű, azaz csak komoly indokkal és következményekkel felbontható munkaviszonyhoz.
SZIGORÚBB TÖRVÉNY. A kedvezően alakuló folyamatokat is veszélyezteti az a morálisan jogos, ám számos gyakorlati problémát felvető jogszabály-módosítás, amely új keretek közé szorítja a tevékenységet – erősíti meg Gárdus Zsuzsa a szakmában egyre általánosabb véleményt, miszerint elhamarkodott volt a Munka Törvénykönyve (Mt.) kölcsönmunkára vonatkozó előírásainak szigorítása.
A munkaügyi tárca szándéka, egyetértésben az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal a feketemunka visszaszorítása volt az idén januártól életbelépett, új munkaügyi szabályozással – tájékoztatta a Figyelő Trendet Horváth István jogifőosztály-vezető. A munkaerő-kölcsönzés létjogosultságát indokolják bizonyos helyzetek, ugyanakkor a foglalkoztatás tisztasága és elsősorban a munkavállalók érdeke megkövetelte a szabályok szigorítását – hangsúlyozta.
Tilos immár a kölcsönzés olyan cégek között, ahol bármilyen, akár közvetett tulajdonosi átfedés áll fenn. Nem lehet hat hónapon belül „visszakölcsönözni” az elbocsátott munkaerőt.
Hadik László: Az SZMTSZ az Alkotmánybírósághoz fordul.
Az új előírások szerint a munkaerő-kölcsönző vállalkozásnak hitelt érdemlően kell bizonyítania, hogy megfelel minden kritériumnak, igazolnia kell jogosultságát e tevékenységre, és még a munkavállaló munkába állása előtt be kell jelentenie a kölcsönzést az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásba, az igazoló okirat másolatát el kell juttatnia a kölcsönvevőnek, hogy az meggyőződhessen a teljes bejelentett bérről. Amennyiben egy ellenőrzés során kiderül, hogy e két feltétel bármelyike nem teljesül, automatikusan a kölcsönbevevővel kerül munkaviszonyba a munkavállaló, azaz a különböző közterhek is az előbbit terhelik, akár visszamenőleg is.
Az új rend fontos elemeként bevezették az „időmegszorítást”. Ez azt jelenti, hogy ha bárki hat hónapnál hosszabb időt tölt el kölcsönmunkaerőként azonos munkahelyen, a cég saját alkalmazottjaival azonos anyagi juttatásokban kell részesíteni.
Ez az a pont, amely vihart kavart. Az előírás alapján ugyanis egy adott személy esetében visszamenőleg két évre kell vizsgálni a munkavégzés körülményeit. Ez azt jelenti, hogy ezen időtartamon belül részletekben is összejöhet a hat hónap, és a helyzetet még tovább árnyalja, hogy az érintett nem feltétlenül ugyanazon társaság közvetítésével került az őt foglalkoztató vállalathoz. A kölcsönző cég erről általában csak a munkavállalótól szerezhet tudomást, aki nem biztos, hogy szükségesnek tartja a felvilágosítást – magyarázza a helyzet felemásságát az Adecco ügyvezető igazgatója.
A szakma különösen sérelmezi, hogy a szabályozás január elsején jelent meg, azonnali hatállyal, az érintetteket felkészületlenül érte, és természetesen minden előzetes tervet, megállapodást felborított. Újra kellett tárgyalni szerződéseiket, és a végeredmény mindkét fél számára további terhekkel jár.
De van egy másik oldala is a kérdésnek, nevezetesen a paragrafus gumijellege. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve morálisan, szociális megközelítésben valóban kötelező érvényű. De hogy a bérelt munkaerő tevékenységének értéke valóban azonos-e az évtizedekig egy helyen dolgozóéval, azt legfeljebb a szalagon lehet egzaktul mérni. Amúgy pedig egy vállalatnál nagyon is különböző bérek lehetnek, természetesen a hűséget is jutalmazhatják, számít az adott pillanat kereslet-kínálati helyzete is. Akkor pedig mi a mérce? Elfeledkeztek a szabályozók arról is, hogy a cégek, joggal, bizalmasan szeretnék kezelni bérezési rendszerüket, miközben most elvileg akár több, velük kapcsolatban álló tanácsadónak is ki kell szolgáltatniuk a számokat, hogy azok kalkulálni tudják saját költségeiket – sorolja a problémákat Gárdus Zsuzsa.
MIRE VEZET EZ? A Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége (SZTMSZ) az Outsourcing Szövetséggel (HOA) együttműködve most fontolgatja a lépéseket. Suhajda Attila, a HOA elnöke már most tud olyan szolgáltató cégről, amely a jogszabályok módosítása miatt kényszerül több száz állást megszüntetni.
Az SZTMSZ elnöke, Hadik László úgy véli, egy több ezer embert foglalkoztató kölcsönzőtől lehetetlen elvárni, hogy egyik napról a másikra ellenőrizze munkavállalóit, korábban hol, melyik cégnél mennyi ideig dolgoztak kölcsönmunkásként. A cégek pedig miért engednének bepillantani nyilvántartásaikba, és osztanának meg bizalmas információkat külsőkkel az állományban dolgozók fizetéséről? Az SZMTSZ tervei szerint az Alkotmánybírósághoz fordul, a szervezet szerint nem egyeztethető össze a jogbiztonsággal az Mt. visszamenőleges következményekkel járó módosítása.
Hogy milyen reakciókat is vált ki az új helyzet, arról ma még senki nem tud pontosat mondani. A kölcsönvevő cégeknek, a már régóta kölcsönmunkásként dolgozók esetében, minden bizonnyal tudomásul kell venniük a megemelkedett kölcsönzési díjakat, miután a szerződések a törvényváltozás esetére lehetőséget adnak a kölcsönbeadónak a többletköltségek érvényesítésére. Az újonnan felvetteket viszont nyilvánvalóan hathavonta le fogják cserélni, vagy választhatják azt is, hogy a jövőben egyáltalán nem kölcsönöznek. A hazai viszonyokat, az ellenőrzés következetlenségeit és a bírságok nagyságrendjét mérlegelve, vélhetően sokan inkább vállalják a feketemunka kockázatait.
De ha már az ötleteknél tartunk, kijátszható „a tulajdonosi körben lévő bármilyen átfedést” tiltó passzus is. Egyre több példa akad arra, hogy egyes cégek külföldön alapítanak saját kölcsönzővállalatot, például Szlovákiában, és az onnan kölcsönzött munkaerőnek minimálbért, kiegészítésként pedig kiküldetési díjat fizetnek – az viszont északi szomszédunknál adómentes.
