Élet-Stílus

Suzuki Swift – nem ez a mi autónk

Régen a Swiftben kicsit több volt az extra, mint egy buszmegállóban. Az új modell esetében szegényességről már szó sem lehet, bármelyik nyugati autógyár simán felvállalhatná kisautójaként.

Valljuk be, sokáig főleg azért lehetett szeretni a Swiftet, mert a legtöbb magyar embernek más új autó sokéves részletre sem fért bele. A realitás az egyre jobban elavult kisautó volt, minimális biztonsággal és kényelemmel, viszont maximális megbízhatósággal és verhetetlen fogyasztással. Ha az ország is annyit lépett előre, amekkora az előző és a mostani népautó közötti különbség, akkor megnyugodhatunk, hatalmas a fejlődés. Az új Swift esetében szegényességről már szó sem lehet, bármelyik nyugati autógyár simán felvállalhatná kisautójaként.

Főleg a piros színű tesztautó mutat jól. A tetszetős formatervet tőlünk nyugatra is jól fogadja a nép, nem véletlenül nőnek így a Swift-eladások. A formában meglévő vagányság jól áll az autónak. A tükrök nem ormótlanok, de egészséges méretükkel sokat segítenek városban. Budapesten a Swift egyébként is nagyon jól boldogul. A széria szervokormánnyal gond nélkül irányítható, általában beengedik, az ember nincs benne leszorításnak, más zaklatásnak kitéve, amire az elődben többen is panaszkodnak.

Erőtlen a dízel

A 69 lóerős dízelmotor 1800-as fordulat alatt elég sovány teljesítményt nyújt, onnan jön meg némileg az ereje. Elinduláskor figyelni kell, a kis fordulaton reszketeg motorra nem lehet csak úgy ráengedni a kuplungot. Sportosságot teljes töltőnyomással se várjunk a dízel Swifttől, de ha az ember kiismeri a keskeny tartományban életre kelő motort, akkor normálisan lehet vele haladni. A nagyon szűk életképes mezsgye miatt sokat kell matatni a váltóval, ami nem okoz különösebb örömet. Autópályán és országúton megmarad a korlátozott lendület, mert a turbó ezeken a fordulatszámokon már hatékonyan dolgozik.

Keveset fogyaszt, de erőtlen a dízel Swift (Vezess.hu)

A futómű nagyobb teljesítményt is kiszolgálna, mint amennyi a dízeltől telik. A Swiftet jó vezetni, a felfüggesztést igazán eltalálták. Ha rohanunk, nem kell minden kanyar előtt lelassítani, az autó szép stabilan túljut a gyors fordulókon. Autópályán sem izzad meg a tenyerünk, a Swift jó egyenesfutásával könnyen bírja a 150-es tempót, de ilyenkor a motor már hangossá válik. A törvényes 130-nál nincs nagy zaj az utastérben. Az üléshelyzet jó, gyorsan és kényelmesen el lehet helyezkedni.

Jól mutat a belső tér

A Swift belső tere színvonalas, a beépített CD-s rádióval a tesztautó középkonzolja kimondottan jól mutatott. A kormányról nekünk nem hiányzott a bőrborítás, a műanyag fogása is jó. Jót tesz az ember életminőségének, hogy a Swiftben van hova pakolni, minden könnyen használható, nincsenek megoldandó feladatok, eldugott kapcsolók. Bár biztos van, aki pont a kicsit bornírt részletmegoldások miatt kötődik egy autóhoz, de ők vannak kevesebben.

A Swift mutatós belső tere állja a versenyt bármely konkurenssel (Vezess.hu)

A Swift már nem az árával hódító minimálautó, hanem az igazán jó kisautók egyike, amit bármelyik konkurens mellé oda lehet tenni. Ebben a státusban már nem kötelező a legolcsóbb dízelnek lennie, és máshol tényleg kedvezőbb áron juthatunk hozzá dízel kisautóhoz, nem beszélve a kétszer ekkora Dacia Loganról. Az öngyulladós motor bántóan megdobja az árat, a Swift a sokkal életrevalóbb 1.3-as benzinessel 600 000 forinttal kevesebbe kerül. A dízel tényleg keveset fogyaszt, de szerintünk így is inkább az ezerhármas benzines Swift marad a mi autónk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik