Vonattal vagy autóval is körülbelül ugyanannyiba kerül egy kirándulás két fő részére Kolozsvárra, mégsem érdemes kihagyni a Román Államvasutak kínálta szolgáltatást. A vagonok általában koszosak és fűtetlenek, de egzotikum értékük felbecsülhetetlen. Kis szerencsével örök barátságot köthetünk egy tapasztalt csempésszel vagy egy nyugat-európai turnéról visszatérő kolduscsoporttal is. Autóval még mindig előfordul, hogy régészképzettség szükségeltetik a burkolat megtalálásához a mellékutakon, de Erdély főútvonalai nem hagynak maguk után kívánnivalót. A veszélyt csak a fel-feltünedező csigasebességű szekerek hordái jelentik. Ezért érdemes betartani a sebesség-korlátozásokat, és hagyni, hogy a román újgazdagok hatalmas bárkái elhúzzanak mellettünk.
Kés a kézben
“Szép város Kolozsvár…”, még a Szamos is itt árválkodik, és a felette párhuzamosan haladó hatalmas villanyvezeték hirdeti a szocialista várostervezés diadalát. A Szamos parti sétát azonban, javasolt elkerülni, mivel a kóbor kutyák hordáin kívül aligha találunk itt mást. De aki bátor, ruházzon be egy vonaljegyre és nézzen körül a kolozsvári külvárosokban. Dacia villamoson mégsem ül mindennap az ember! A legjobb, ha a hatalmas monostori lakókombinátok fotóra kívánkozó sziluettjét keressük fel.
Itt bele kóstolhatunk a román mulatós zene, a manele világába is, hiszen számtalan ablakból Nicolae Guţă és Adrian Minune mesterek örökzöld dallamai, szűrődnek ki az utcára. A manele tele van balkáni elemekkel, és éppen ezért kellemes a magyar fül számára. Annál kevésbé a stílus kedvelői. Ezek a jó erőben lévő fiatal, joggingruhába és futócipőbe öltözött, kopasz, vagy zselézett hajú fiatalemberek, leginkább elkerülendőek testi épségünk megóvása érdekében. Egyszer nekem is volt alkalmam diskurzusba bocsátkozni temperamentumos manele kedvelővel, egy taxi sofőr képében, aki a nyelvi akadályok áthidalása érdekében kést rántott, mert az optimálisnál több erőt fejtettem ki, hogy bezárjam a kocsija ajtaját.
Esti körkép
Nem csupán a kolozsvári taxikban, de az itteni mindennapokban is azonnal szembe ötlik a város kettőssége. A kultúrák találkozása, pedig tálcán kínálja a konfliktusokat. Például Dávid, fiatal román művész viszonyát az itt élő magyar kisebbséghez erősen befolyásolja, magyar édesapjával való, összeütközésekkel teli kapcsolata. A nemzetiségi hátterű személyes tragédiáknak se seri, se száma itt, de érdemes meghallgatnunk mindkét oldalt, mielőtt ítélkeznénk. A múlt és a jelen közötti ellentmondások elfelejtésére a kolozsvári éjszakai életnél nem is lehetne remekebb lehetőség. Az itteni egyetemisták és értelmiségi fiatalok nagyon jól tudják, hogyan is kell szórakozni.
Kihagyhatatlan a belváros kellős közepén található, legendás Insomnia, amelynek belső tere egyedülálló módon vált ki alvászavarokat. Az élő zene kedvelői mindenképpen keressék fel a Clubot, az egyetem filológiai épületének szomszédságában. Belépés csak dohányzóknak, vagy gázmaszkban ajánlott. A tradicionális román konyhára éhezők vessék be magukat a Sora üzletközpont pincéjében lévő felkapott Ardeal étterembe is. Itt nem csupán a helyiek megfigyelésével múlathatjuk az időt, de a hely zenekarának fülsüketítő „erdélyi folk” koncertjét is élvezhetjük. Bár a színpadon folyó dinom-dánom szinte lehetetlenné teszi a rendelés feladását, azért érdemes megpróbálkozni a kolozsvári káposztával vagy bármilyen, csirkéből készült román specialitással.
Ők is fogyasztanak
Kolozsvár környéke számtalan látnivalót kínál, mind a multikultúralitásra, mind nemzeti hagyományokra vevők számára. A tavaszi áradások után szemétlerakóra emlékeztető Tordai-hasadék nemzeti park viszont a kihagyhatatlan kategóriába tartozik bele. A romániai folyók ártérében található felbecsülhetetlen mennyiségű műanyagot és szerves hulladékot ilyenkor magával sodorják a folyók, s a szemét később, a vízszint csökkenésével folyamatosan rakódik le az ártérben. Ez a jelenség sajátos színezetet ad a romantikus hegyi patakoknak és a méltóságteljesen hömpölygő folyóknak egyaránt. A holdbéli tájon, minden bokron, faágon, szikladarabon lobogó műanyagfoszlányok hirdetik, hogy már a románok is fogyasztói társadalomban élnek. A Tordáról ide vezető turistautat pedig eszébe se jusson senkinek sem kipróbálni. Kicsiny csoportunkat a szeméttelep mellett elhaladva érte a guberálók tégla- és kőtámadása, akik azt hitték, hogy egy új, konkurens csapat tűnt fel a színen.
Az izgalmakat túlélők, ne hagyják ki a városon kívül található Mihail Viteazul (értsd: Vitéz Mihály) román emlékművét! A szürrealisztikus emlékhely szomszédságában egy romatelep és egy félig befejezett hatalmas ortodox épületegyüttes is áll. Akinek még ez sem volt elég, az látogasson el Blajba! A kisváros amellett, hogy rendkívül kellemes hangulatú, 1848-49-ben fontos szerepet játszott a magyarok ellen küzdő románság számára. Többek között ezért is épült fel a felkelők vezéreinek emléket állító szoborpark, ahol olyan román történelmi hősök bronzba öntött mását is lefotózhatjuk, mint Sandor Petőfi!
Kolozsvár “multikulti” társadalma és az utcán állandóan hallható magyar szó különleges hangulatot teremt az idelátogatók számára. Gazdag román és magyar történelem, két nyelven pezsgő kulturális élet, ellenállhatatlan éttermek, mesebeli szegénység és a korai ’90-es évek magyar vadkapitalizmusának utánérzése vár itt az utazóra. Ha lehetőség adódik mindenképpen érdemes megismerkedni a román kultúra, magyarok számára gyakran ismeretlen szegleteivel is, mert ez nem csak a másság elfogadásához segítheti a látogatót, hanem, hogy megértse, hogy ugyanannak a történetnek, miért lehet két teljesen eltérő interpretációja.
