A lelet azt mutatja, hogy az emlősök ökológiai szerepe sokkal nagyobb volt a dinoszauruszok korában, mint azt korábban gondolták, mondja Csö-Szi Lo (angolosan Zhe-Xi Luo), a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum gerinces paleontológiai kurátora.
Az állat a legkorábbi úszó emlős, amit találtak, és a legősibb emlős, amely szőrzettel őrződött meg. A szőrzet fontos az állandó testhőmérséklet fönntartásában.
Egy évszázadon át uralkodott az a sztereotip elképzelés, hogy az ebben a korban élő emlősök apró, cickányszerű lények voltak, amelyek az aljnövényzetben szaladgáltak, és megpróbálták elkerülni a bolygón uralkodó óriási élőlényeket. Most egy kutatócsoport, amelynek Lo is tagja volt, kiderítette, hogy 164 millió éve a tavakban ott úszkált és halra vadászott az újonnan fölfedezett állat, amelynek a farka lapos, pikkelyes volt, akár a hódé, a gerince olyan, mint a vidráé, a fogazata pedig, mint a fókáké.
A pekingi Földtudományok Kínai Akadémiájának tagja, Csiang Csi vezette csoport Kína belső-mongóliai területén fedezte föl a maradványokat. Eredményeikről a Science folyóirat legfrissebb számában számolnak be.
Specializálódott élőlény
Matthew Carrano, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum dinoszaurusz kurátora szerint a lelet „nagy szám”. Arra utal, hogy a korai emlősök nem csak a dinoszauruszok árnyékába szorult, apró lények voltak, hanem közben ők is fejlődtek a saját ütemük szerint. Jelentős tényező az is, hogy mennyire specializált volt ez az élőlény.
Thomas Martin, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézettől úgy nyilatkozott a nemzetközi hírügynökségeknek, hogy a fölfedezés több mint 100 millió évvel tolja vissza az időben azt a pontot, amikor az emlősök meghódították a vizet. A kutatók szerint ez az első bizonyítéka annak, hogy néhány ősi emlős félig vízi életmódot folytatott, ami az emlősök korábban véltnél nagyobb változatosságát jelzi.
Az újonnan fölfedezett állat nem rokona a mai hódoknak vagy vidráknak, de több tulajdonságban hasonlít rájuk. Ezért is adták neki a tudósok a Castorocauda lutrasimilis nevet. Castoro – latinul hód, cauda – farok, lutra – folyami vidra és similis – hasonló.
A kutatók a szőrzet lenyomatait is megtalálták: a fedőszőrzetét, és a sűrű aljszőrzetét egyaránt. Ez utóbbi tartotta távol a vizet a bőrtől. A 0,5–0,8 kilogrammot nyomó, nagyjából egy kis nőstény kacsacsőrű emlős méretű Castorocauda az eddig ismert legnagyobb jura kori ősemlős.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
