Mi készül?
Gyógy- és élmény-fürdő, strandfürdő, ötcsillagos szálloda, szolgáltató központ, őrzött parkoló és üdülőfalu – a beruházó Szalók Holding Rt. honlapja szerint ezek a fejlesztések valósulnak meg novemberig. A két fürdőt mindössze egy patak választja majd el, a szállodába 206, a sódombra néző szobát terveznek, az üdülőfaluban pedig apartmanokat kínálnak megvételre, úgy, hogy azokat az rt. üzemelteti majd, a tulajdonosok pedig két hetet üdülhetnek ott évente. A szolgáltató- és sportközpontban is lesznek éttermek, de a majdan elkészülő mesterséges tó partjára is terveznek falatozókat.
Mindössze nyolc kilométerre Egertől, festői környezetben – hasonló szöveg várható majd azokon a prospektusokon, amik a szálloda és a gyógyfürdő szolgáltatásait hirdetik. Ennek ma még kevés jelét látni, Eger és Egerszalók között kerülgetni kell a kátyúkat, az út ráadásul a szeméttelep mellett vezet, egyelőre nem éppen ideális hely a feltöltődéshez.
A bekötőútnál tábla hirdeti: itt épül majd a gyógyfürdő és a szálloda, mindez egy látványtervvel illusztrálva. Nagy fantázia kell, hogy mindezt belelássuk a betontömbökbe. A buszról leszállva sár- és olvadt hólétengeren át gázolunk, a látvány pedig ijesztő, sőt futurisztikus. A korábban valóban létező festői környezetből csak a forrás maradt és a különleges fehér színű domb, amire lerakódtak a vízből kiváló ásványi sók. Frissen épített gyalogút vezet fel a tetejére, mellette sietősen összehegesztett csövön folyik a víz az újonnan elkészült medencékbe. Az út a forrás előtt véget ér, innen olvadt hó, szivárgó forró víz és csúszós sár váltja egymást. A 65-68 fokosan feltörő vizet, ahogy korábban is, fakerítés védi, az újítás azonban a szögesdrót: épp kézmagasságban, hogy semmiképpen se úsza meg sérülés nélkül az, aki estében belekapaszkodna valamibe.
Régi idők…
Eltűnt viszont a két medence, a csatornadarabokból kialakított természetes zuhanyzó és a domboldalak közé „szorított” gőzfelhő. Pedig sokak szerint épp a minimális civilizáció adta a fürdő szépségét: hogy sokan papucsban-fürdőköpenyben szálltak ki az autóból, valamint a nyakig érő fa öltözőkabinok, a fa padok és asztalok. És persze, hogy közel volt a domboldal, ahol megfelelő évszakban a hóban is hempereghetett az, aki túl melegnek érezte a vizet.
A kétfős (pénztáros és büfés) személyzetet ez nem zavarta, ahogy az sem, hogy az alkoholfogyasztást tiltó táblákat jószerivel senki sem vette figyelembe, a medencék partján sörösüvegek váltakoztak ásványvizes flakonokkal. A merészebbek egy pici, a domboldalra eldugott medencében akár meztelenül is fürödhettek – olykor itt több holland és német szót lehetett hallani, mint magyart. Mindezt akár egész éjszaka, csak valamikor hajnali négy óra körül kellett elhagyni a medencét a takarítás miatt.
A jelen és a jövő
Aki most látogat el, építési terület közepén áztathatja magát. Az egykor idilli környezet helyén egy teljesen csupasz, lépcsőzetesre vágott domboldal. A másik kép is hasonló, de ott már két szintje felépült a szállodának. Segítőnk szerint ez még csak a wellness-részleg, a már elkészült tizenhat medencével és szinteken átívelő csúszdával. December végén mindebből csak a csupasz beton és az üvegfal látszik, de azt is halljuk, hogy folyamatosan dolgoznak az épületben, az persze megjósolhatatlan, tartják-e a 2006 novemberére tervezett átadást. Értelemszerűen a szállodába még nem lehet bemenni, de a strandból három medence már üzemel. Bár az ezekre felhasznált kék mozaik vagy nem volt új, vagy gyorsan amortizálódik, de itt-ott már levált.
A víz azonban meleg, 38-39 fokos, ami a plusz kettőben jólesik. A kisiskolás tesiöltözőket idéző akasztós padok is megmaradtak a régi fürdőből, az öltözők azonban nem. A valószínűleg nagy tételben beszerzett kék építési konténerek egyike-másika munkásokat rejt, de a többin celluxos cetli tudatja, hogy büfét avagy női öltözőt rejt. Utóbbiban mindössze egy konnektor van, így választhattunk meleget adó villanyradiátor és hajszárító között. A másik fele természetesen férfi öltöző, a farostlemez falon át krisztálytisztán hallani ki, mikor, kivel. Mindezt kiegészíti a konténernek támasztott hat darab mobil-WC, a legjobb nyári fesztiválokat idézve. (Igaz, ezek százszor tisztábbak és van papír is!)
Kevesen – egyelőre
Az objektumok közti közlekedést sietve lerakott kőlapokkal oldották meg az építők. Kevés sikerrel, merthogy ezeket alámosta a víz, így nem tudhatjuk, hogy ha rálépünk, dől-e, és ha igen, merre. Izgalomnak sem vagyunk híján: vajon csak bokáig merülünk a zavaros hólébe, netán el is csúszunk? Sebaj, ízületekre és rehabilitációra is jó a víz.
Mindent összevetve, különös ötlet, hogy az építkezés közepén üzemel egy fürdő. A szándék valószínűleg az lehetett, hogy a törzsvendégeknek legyen hova járniuk az egy év alatt is. Kevés sikerrel: informátorunk szerint már tizedannyian sem jönnek, mint korábban, és az sem valószínű, hogy a majdan megnyíló élményfürdő és ötcsillagos szálloda törzsközönségét alkotnák a helyiek. A medencében kezdeményezett beszélgetések is ezt erősítik: hogy mennyi lesz a belépő, azt senki sem tudja, de több ezer forintra saccolják. A felújítás megkezdése előtt alig négyszáz forintot kellett fizetni a belépőért, ma már 550-et is elkérnek a pénztárnál a felnőttektől. Este hat után pedig hétszázra emelkedik az ár, igaz, ezért éjjel egyig is ázhatunk.
