Ettől olyan keserű az egész. Az írás egyfajta öngyógyítás, egy “keserű gyógykönyv gyanakvó fiataloknak és csalódott öregeknek”. A filozófus azt állítja, ez az eddigi legjobb könyve.
“Grafomán pasas vagyok, sokat írok, de szeretném, ha ez az egy biztosan megmaradna” – mondta a pszichológus.
Popper szerint a mai társadalom legnagyobb problémája, hogy a mai emberekből hiányzik az érzelmi melegség. Azok az emberek, akikhez Popper is sorolja magát, egyre jobban elmagányosodnak. Nem csak az idősek, hanem a fiatalok is csalódottak, és kompenzációt keresnek maguknak.
“Lehet, hogy ennek a túl érzelmes korosztálynak el kellene tűnnie ebből a világból” – vetette fel Popper.
Az a baj, hogy az emberek már nem beszélgetnek, hanem pletykálnak, csak annak van értéke, ha az emberek egymásról rosszat mondhatnak. Az írást átható keserűség ellenére vannak a könyvben kimondottan derűs részek, amelyek azonban inkább kínvigyort fakasztanak, legalábbis az író szerint.
Popper Péter pszichológus, a pszichológia tudomány kandidátusa. Az ELTÉ-n 1957-ben szerzett diplomát filozófia-logika, valamint pszichológiatanári szakon. 1974-90 között ő szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét. Az MTA Pszichológiai Bizottságának tagja. 1992-ben korengedménnyel nyugdíjba vonult, állásáról és minden hazai közéleti funkciójáról lemondott. 1992-94-ig Izraelben vendégprofesszor volt. Tanít az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Rabbiképzőben és a MÚOSZ újságíró iskolájában. Vallásfilozófiával, keleti filozófiai rendszerekkel is foglalkozik.
