A Corax vagy Raven néven megjelenő gép első pillantásra a leállított amerikai katonai kémrepülőre, a Lockheed Martin és a Boeing által közösen tervezett RQ-3A DarkStarra emlékeztet. Ezt annak idején azért szüntette be a Védelmi Minisztérium, mert új követelmények merültek fel a robotrepülőgépekkel kapcsolatban, melyek szerint nagyobbaknak, erősebbeknek és gyorsabbaknak kell lenniük, valamint nagyobb magasságokban kell repülniük, ami feleslegessé tette a DarkStart.
A Janes’s International Defence Review magazin űrrepülési és technikai szerkesztője, Bill Sweetman szerint a Corax az első tagja egy olyan lopakodó repülőgépcsaládnak, melyek egy hasonló géptörzsön fognak alapulni, csupán szárnyaikat változtatják majd a különböző feladatokra optimalizálva.
Alakjából ítélve a gépet nagy magasságú, viszonylag lassú és hosszú távú repülésekre tervezték, így inkább egy megfigyelési feladatokra tervezett repülőgépnek tűnik. Azonban ha a hosszú szárnyakat lecseréljük rövidebb, lendületesebb szárnyakra, akkor máris egy gyorsabb gépet kapunk, ami már jóval alkalmasabb egy csapásmérésre. Az amerikai és a brit fegyveres erők úgy vélik, pilóta nélküli gépeik egyre fontosabb szerepet fognak betölteni a 21. század harcterein.
Az Egyesült Királyság a hírek szerint lemondott egy jövőbeli harcigép kifejlesztéséről, és jelenleg szorosan együttműködnek az amerikaiak harci robotrepülőgépekre fokuszáló „Churchill projektjével”.
A Corax prototípus feladata a teljes körű lopakodás maximalizálása érdekében kialakított szerkezet stabilitásának, irányíthatóságának és teljesítményének megvizsgálása. Sweetman szerint a prototípus egy kicsinyített demonstrátor 5-6 méteres szárnyfesztávval, amit egy kereskedelemben is beszerezhető modellrepülőgép-sugárhajtóművel szereltek fel. A prototípus 10 hónapos fejlesztési programot követően 2004-ben teljesítette első repülését.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
