A Philadelphiai Gyermekkórház plasztikai sebészei, Dr. Benjamin Chang és Li-Xing Man felismerték, hogy praxisukban növekszik a különféle ujjfejlődési rendellenességgel operálandó gyermekek száma. Úgy gondolták, hogy ennek hátterében valamilyen környezeti vagy anyai magatartásbeli ok állhat, ezért átfogó kutatást végeztek a témában.
Az Egyesült Államok 2001-2002. évi születési adatbázisában több mint 6,8 millió olyan élveszületésről találtak adatot, ahol ismert volt az anya dohányzási magatartása is – ez a teljes kétéves születésszám 84 százaléka. Összesen 5171 gyermek született e két év során az USA-ban valamilyen ujjfejlődési rendellenességgel: szám feletti ujjal (polydactilia), a normálisnál kevesebb ujjal (adactilia), illetve összenőtt ujjakkal (syndactilia).
Az adatbázisból a háromféle anomália egyikével született gyermekek mellé kiválasztottak 10342 egészséges csecsemőt, ők alkották a kontroll csoportot. Ezután összehasonlították az anyák terhesség alatti dohányzási szokásait. Négy csoportba sorolták őket: nem dohányzó, napi 1-10 szálat szívó, napi 11-20 szálat szívó és napi 21 szál felett fogyasztó.
Fokozott kockázat
A felmérésből kiderült, hogy a fél doboznyit, vagy annál kevesebbet dohányzó kismamák esetében is 1,29-szeresére nő annak az esélye, hogy a születendő gyermeknél problémás lesz az ujjak fejlődése. Fél-egy doboz esetén a kockázat 1,38-szoros, 21 szál fölött pedig 1,78-szorosra nő! Az amúgy igen ritka elváltozások valószínűsége tehát erős dohányos kismamák gyermekeinél majdnem kétszerese a normálisnak.
A végtagbimbók és az ujjak a magzati fejlődés 4-8. hete között alakulnak ki, tehát igen korán, amikor a leendő anya talán még nem is tudja, hogy gyermeket vár.
Bár a vizsgálat csupán statisztikai összefüggéseket igazolt, és a dohányzás és az ujjfejlődési rendellenességek közötti ok-okozati kapcsolatot nem magyarázta, újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy a gyermekvállalást tervező nők mielőbb hagyjanak fel káros szokásukkal.
