Dagály, a fedetlen

A Dagály épületéhez közelítve az ember rádöbben, hogy megannyi vizuális delikátesz mellett megy el nap, mint nap. A Dagály unikum, hiszen talán nincs is több épülete a fővárosnak, melyet zöld csempe borít. Modern, harmincas évekből származó épületről van szó, az egyszerű téglatestet hatalmas, osztott nyílászárók tagolják, egyikük a bejárat. A Dagály felirat kézírásnak ható fénycsövekből készült, ez gyakoribb, de szintén formatörténeti jelenség. A nagy ablakoknak köszönhetően világos csarnokot felújították, modern külsőt kapott, térfigyelő kamerákkal látták el. Az egész fürdő jellemző díszítőeleme a mozaik, itt tűnk fel először, fejmagasságig kék mozaikok fedik a falakat.

Tovább haladva látható, hogy az öltöző is beleesett a felújítandó helyiségek körébe, a toalettek nemkülönben. Egyszerű, olcsó, fehér és kék csempéket használtak burkolatul, padlóra, falra, kellemes látvány, a vendég komfortosan érzi magát. Az öltöző jól példázza azt a félreértést, hogy ízléses csak a méregdrága lehet. A kabinok is újak, szintén egyszerű, olcsó anyagból, fehér színben, illenek a falakhoz, a padlóhoz. Az öltözők a lehető legkomplikáltabb rendszerben működnek. Az egy terű, férfi-női vegyes öltözőben a kabinok csak vetkőzésre szolgálnak, nem lehet őket kibérelni. Egy ormótlan kampós fogason kell elhelyezni a ruhákat, ami feladja a leckét, kivált télen, táskával, nem csak a lódenkabátot viselőknek. Ezután a megpakolt fogast a kabinok előtt lévő kicsi szekrények egyikébe gyömöszöli az ember, majd jelzi a kabinosnak, hogy zárhatja az ajtót. Bilétát, jelszót nem kap a vendég, a szekrény nyitása bemondásra megy, a kabinokra olykor várni kell. Egyértelmű üzenet a kivitelezőknek, hogy bár az öltöző koedukált, és mindössze egyetlen bejárata van, a nemek minden külön irányítás nélkül térfelet választanak, nők a bal, férfiak a jobb oldalra orinentálódnak.

Csak félig felújított

Az öltözővel véget ér a felújított helyiségek sora, ismét a múlt század közepén jár a vendég, először a pihenőben. Sajnos a tágas termen keresztül vezet az út a szaunákhoz, a büféhez, az uszodához, vagyis nagy az átmenő forgalom, és priccsek sincsenek, így a pihenő pihenésre adottságainál fogva alkalmatlan terem csupán. Ágyak helyett körben fehérre mázolt hosszú ülőkék, és a Dunakorzóról ismerős öntött vas lábú padok sorakoznak, és egyetlen asztal, de székeknek már hűlt helye. Újabb belsőépítészeti érdekességként a falakat olyan metlahi fedi, mint a padlót, a mennyezetet pedig mozaik.

Amúgy a pihenő felvirágoztatására történtek kísérletek: számos virág kapott helyet itt, a legkülönfélébb edényekben. A fadézsa, a farácsos virágláda, a műanyag kehely csak néhány az invenciózus kaspók közül. Ha valaki kinéz innen, megpillanthatja a párafelhőben úszó télen-nyáron üzemelő medencéket. Ők a modernebb formaeszmény jegyében láttak napvilágot, amennyire a sűrű párában alakjuk ki lehet venni, oválisak. Középen egy gigantikus üvegesernyő véd a csapadéktól egy jó darabon, a medence „szegletében” két dagonya működik. A medencék hőmérsékletéről nehéz egészen egzakt módon nyilatkozni, mert pontról pontra változik. Szándékuk szerint harminchárom-harminchat fokosak, de emitt langyosak, odébb egy buzgár miatt melegek, amott pedig forrók, csupa meglepetés. A profik sísapkában üldögélnek a vízben. Nagy vonalakban annyi kijelenthető, hogy az egyik medence meleg, a másik melegebb. A növények mindenesetre nagyon jól érzik magukat körülöttük.

Köpködni tilos

A úgynevezett pihenőből tovább haladva keskeny vörös mozaikkal borított folyosó következik jó hosszan, majd éles derékszöget véve újabb külvárosi aluljáróra emlékeztető folyosó. Végében nyílnak a szaunák, két darab háromfokos lépcsős padokon lehet ücsörögni, és derülni a kiírásokon.

Az egyikben pontosan öt felirat zabolázza meg a viselkedni nem tudókat, gondosan a lámpa alatt helyezték el őket, hogy a félhomályban is olvashatóak legyenek. Egy arra figyelmeztet, hogy a falon mellmagasságban elhelyezkedő, a szauna hőmérsékletét felügyelő elektromos mérőműszerre nem szabad vizet önteni, áramütés veszélye áll fenn, egy arra, hogy újságot tilos a szaunában felejteni, egy maguknak a szaunaépítőknek szól, szigorúan megtiltva, hogy a szaunakályha és a fal közti távolság harminc centiméternél kisebb legyen, és egy dohányozni tilos piktogramm is fel van szögelve a faborítású falra. Már csak a földre köpni tilos tábla hiányzik.

A belső hőmérők szerint az egyik nyolcvan, a másik kilencven fokos. Még egy ötven és egy huszonöt méteres úszómedencét kell megemlíteni, hogy teljes legyen a szinopszis. Az épülettől körülbelül ötven méterre fekvő ötvenes medencéhez csíkos műanyagból készült, sörsátorszerű alagút vezet, így is hideg van, de nem annyira. A medence – ebben az évszakban nem meglepő módon – szinte üres; lehet úszni. A huszonötös sátor alatt található.

Az úszómedencével gyakorlatilag kimerült a szórakozási lehetőségek sora. Nyáron a szabadban további termál-, úszó-, élmény- és hullámmedencék állnak rendelkezésre, de télen be kell érni a fentiekkel. Ebben az évszakban a Dagály amolyan „jobb híján” fürdő.