Síelni jó, de legjobb itthon?

A havas sportok szerelmesei számára az idei tél egyik csúcspontja a mátraszentistváni Sípark már felújított részének átadása. A magántőke által finanszírozott több száz millió forintos beruházás eredményeképpen magyar viszonylatban igen színvonalas sportcentrumot hoztak létre új felvonóval, hóágyúkkal, esti kivilágítással. A fejlesztéseknek pedig még távolról sincs vége. A befektetők derűlátását jelzi, hogy több irányú bővítésben gondolkodnak, terveik között szerepel kártyás beléptető-rendszer, síóvoda, élmény-szánkópálya és gyorsétterem kialakítása is.

Állami gondatlanság

A mátraszentistvánihoz hasonló beruházásoknak köszönhetően javult ugyan valamelyest az elmúlt pár évben a magyar síterepek színvonala, összességében azonban jóindulattal is csupán felemásnak nevezhető a helyzet – és akkor még nincs szó az időjárásról. Az állam évtizedekkel ezelőtt elengedte a síbarátok kezét, a pénztelenség és gondozatlanság pedig kevés dolognak tesz jót, a sípályák pedig semmiképpen sem tartoznak ebbe a csoportba.

Ausztria a legnépszerűbb Közel 300 ezer magyar csatolta már fel az idei szezonban a síléceit, vagy tervezi hogy még a közeljövőben ezt megteszi  – derül ki a Népszabadság megbízásából a Medián által egy nemrég készített felmérésből. E kör mindössze 15 százaléka hódol a magyar lanlákon havas szenvedélyének, a legtöbben az osztrák (33 százalék), vagy a szlovák lejtőket (21 százalék) választják. A felmérés készítői szerint a síelés kifejezetten a jómódú városi középretegek sportja Magyarországon.

A sportág népszerűségének növekedése azonban vélhetően most jutott el arra pontra, hogy már a magántőke is üzletet szimatol a dologban. Ennek köszönhetően néhány helyen már viszonylag elfogadható és  legalább a legfontosabb feltételeket biztosító síterepeket sikerült kialakítani a Mátrában (Galyatető, Kékestető, Mátraszentistván), a Bükkben (Bánkút) és a Börzsönyben (Nagyhideg-hegy, Zebegény). 

Az említetteken kívül még közel huszonöt „hivatalosan jegyzett” sípálya üzemel, ám többségükön még mindig komoly gondot jelent a színvonalas karbantartás hiánya, márpedig a balesetveszélyes és a felszerelések élettartamát is jócskán megrövidítő sípályáktól nem lehet sokat várni.

Hazai esélyek

Persze ki tudja, mennyit kell várni? Földrajzi helyzetünk folytán hazánk amúgy sem versenyezhet e téren a szomszédos (és valamivel távolabbi) sínagyhatalmakkal. Ha enyhül az időjárás, nálunk olvad el először a hó, a magyar lejtők pedig nem csupán hosszukat, hanem teherbírásukat tekintve sem rúgnak labdába a külföldi síparadicsomok mellett – mutatott rá legfőbb hiányosságainkra a FigyelőNet kérdésére Pignitzky Péter a Magyar Sí Szövetség főtitkára.

Amatőr lécesek és a profitra vadászó beruházók egyaránt abban bízhatnak, hogy hazánk földrajzi adottságaihoz és a keresleti oldal igényeihez illeszkedve sikerül a hazai pályák infrastruktúráján lépésről lépésre, minél több magántőke bevonásával javítani.

A magyar síterepek ebben az esetben sem lehetnek komoly riválisai az osztrák, francia, olasz vagy szlovák síparadicsomoknak, viszont sikerrel hódíthatják el azt a réteget, amely hajlik rá, hogy legalább esetenként „a hazait” válassza. Hisz bármekkora is a különbség azoknak, akik munka után csupán egy-két órás csúszkálásra vágynak, vagy épp csak ismerkednek a síléccel, kapóra jöhet, ha nem kell eurót vagy épp koronát váltaniuk ahhoz, hogy átéljék a síelés élményét.