A 2004 XR190 jelölésű objektumot először 2004 decemberében vették észre a Vancouveri Brit Kolumbia Egyetem kutatói a CFH (Canada-France-Hawaii) Távcsővel végzett megfigyeléseik során. Idén októberben az észlelést újabb megfigyelések követték, melyekkel sikerült részletesen meghatározni az objektum meghökkentő pályáját.
A 2004 XR190 500 és 1000 kilométer közötti átmérővel rendelkezhet, így mérete akár a Plútó felét is elérheti. A Naprendszerben való elhelyezkedését tekintve a Neptunusz mögött húzódó Kuiper-öv tagja. A Kuiper-öv nagyjából a Földdel egy síkban kering, mégis a KBO-nak (Kuiper-öv objektum) minősített égitest 47 fokos szögével a legmegdöntöttebb ismert KBO. Pályájának mindössze 2 százaléka helyezkedik el a Naprendszer síkjában, ami arra utal, hogy valamilyen másik égitesttel találkozhatott, ami kilökte a Naprendszer korongjából.
Ez az égitest jó eséllyel lehetetne maga a Neptunusz is, ami számos más KBO pályáját szabta már át. Ezek az objektumok azonban más nyomokat is magukon viselnek az óriásbolygóval történt találkozásról, ilyen többek közt az elliptikus pálya, melynek egy része a Neptunusz közelében húzódik, a Naptól legfeljebb 30 csillagászati egységre (CSE), azaz Föld-Nap távolságra. Ebben az esetben azonban szó sincs elliptikus pályáról és túl távol is esik a Neptunusztól ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen vele. A Naptól 52 – 62 CSE-re kering – ilyen nagy távolságban csak a Szednát ismerjük, annak pályája azonban rendkívül elliptikus (900 CSE-re is kinyúlik). Vele ellentétben a 2004 XR190 kör mentén mozog és túl kicsi, hogy esetleg egy elhaladó csillag döntötte volna meg ilyen nagymértékben, vélekedik a kutatás vezetője Lynne Allen, aki Buffy névre keresztelte a szokatlan, a KBO-khoz képest egészen fényes objektumot.
Allen mindössze egy elmélettel tud előállni jelenleg, ami arra az általános nézetre épül, mely szerint a Neptunusz a korai Naprendszerben kifelé mozgott jelenlegi helyzete irányába. Ha valóban így történt, gravitációs vonzása kifelé terjedt, ami zónákban vagy rezonanciákban mutatkozott meg, Allen szerint egy ilyen kifelé terjeszkedő rezonancia söpörhetett végig a 2004 XR190-en, kilökve az objektumot a majdnem szabályos kör alakú sík pályáról egy elnyújtottabb, döntött pályára, ami az idők során újra felvette a kör alakot, ez pedig a dőlési szög növekedésével párosult.
Sajnos ennek az elméletnek ellentmondani látszik, hogy a Buffy elvileg túl messze lehetett a rezonanciától, így az nem fejthetett ki annyi erőt, ami ilyen mértékben megdönthette volna pályáját. Ezen felül a legtöbb rezonancia csupán elnyújtja egy objektum pályáját, ami idővel némi dőlés árán valóban visszaalakul a korábbivá, azonban ez a dőlési szög messze nem érheti el a 47 fokot.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
