Tolóajtó pro és kontra
Az 1007-es tolóajtaja az egyik legmókásabb dolog a világon, és biztosan minden egyes nap tetszene, amíg működik. Mire az autó mellé érek, a kulcsról mindkét ajtót kinyithattam, és elég csak bepattanni az ülésre a tágas nyíláson keresztül, ahol vidám hangulatú belső tér fogad.
A tolóajtó legfőbb előnye a tágas ajtónyílás, ebben valószínűleg mindenki egyetért. Ezt szűk helyre való beállásnál élvezhetjük leginkább, ahol egy hagyományos ajtót nem tudnánk kitárni. Az 1007-es tolóajtaja minimális teret foglal el oldalirányban, és szinte biztos, hogy nem fogják leszakítani az ajtónkat, akármilyen forgalmas út szélén szállunk ki, és a parkolóházakban is könnyebb dolgunk lesz.
Most jöjjenek a negatívumok. A Sésame névre keresztelt tolóajtó minden hibája annak tudható be, hogy elektromos mozgatású és így picit lassú. Nem teljesen értem, miért kell ezt a drága megoldást mindenáron kifizetnünk, szerintem e nélkül is élvezhető lenne. Leginkább az ablak felhúzására érdemes odafigyelni, és ezt még zárt ajtónál kell megtegyük.
Gyengécske dízelmotor
Ha nem lenne ennyire magabiztos és kiegyensúlyozott az 1,4-es dízelmotor, akkor születésénél biztosan ledobták volna a Taigetoszról, mert erő, az nem sok szorult belé. 68 lóerővel és 160 newtonméterrel kell gazdálkodnunk, ami egy 1,2 tonnás autóba nem sok. A motor kényelmesen használható, nem akar lefulladni, csak sietni ne kelljen sehová.
16,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra gyári adatok szerint, végsebessége 160 km/óra. Ezzel aligha hívhatjuk fürge városi kisautónak. Viszont a dízelmotor kiegyensúlyozott, kis fordulaton is használható és nem is hangos. Fogyasztása is kedvezőnek mondható. Városban jó tempóban közlekedve 6,5 liter körül fogyaszt, amiből biztosan leszorítható még több, mint fél liter. Országúton elvileg 4 liter alatt is fogyaszthat, de szerintem nem érdemes kockáztatni magunk halálra unását, vagy a vezetés közbeni elalvást. Ezzel a motorral nem is városon kívülre való az 1007-es, mivel egy forgalmasabb úton kockázatos lehet előzgetni vele. Arra ott van az 1,6-os benzines, ami autópályán is simán szalad 160-at.
A kézi váltóval akkor váltunk, amikor mi szeretnénk, és semmi megerőltető nincs a kuplungolásban. A váltó vajpuhán szalad, a kar viszonylag könnyedén betalál a kívánt fokozatba. 
Kifogástalan minőség és futómű
A 1007-es esetében igaz ez a megállapítás. Hiába kisautó, nagyon odafigyeltek az összeszerelésénél. Szerintem a Peugeot palettán a legjobb minőségérzetet ez a modell nyújtja.
Kis mérete ellenére már kívülről is robosztusnak hat, magassága ellenére egyáltalán nem tűnik törékenynek. Belül is minden klappol, se elölről, se hátulról nem hallani nyiszogást, zörgést. Legjobban a volán mögül érezni, mi az oka a magas minőségérzetnek. Alaphelyzetben 4 irányban állítható a kormány, az ülés rendkívül kényelmes. A magasabbak talán egy picit hátrébb tolnák az ülést, de lábunkat így sem zavarja a középkonzol.
Közvetlennek mondható a kormányzás is, ami jól jön a városi forgalomban, de a legnagyobb piros pont mégis a futóműért jár. Nyoma sincs a kisautós, zörgős, pattogós futóműnek, az 1007-es kényelmesen kisimítja az úthibákat. Ez már önmagában is szép, de ennél meglepőbb, hogy az autó sportosan vezethető. Hirtelen kormánymozdulatoknál sem akar felborulni, sőt, érezhetően alig van oldaldőlése. 
A magasságnak és az előretolt szélvédőnek köszönhetően tágasnak hat a belső, és ez a valóság. Az 1007 méretéhez képest hátul is meglepően nagy a lábtér, a fejtér ott is bőséges. Persze a kényelmes lábtér teljesen hátratolt üléssekkel értendő, aminek a csomagtér látja kárát.
Árkérdés
Kétség nem fér hozzá, hogy egy szinte kizárólag városban használható kisautóért sok pénz a közel négymillió forint. A Peugeot 1007-es viszont valami olyan vidámsággal és élettel tölti meg a szürke hétköznapokat, hogy szinte még a dugóban is öröm araszolni. Ezenkívül praktikus és biztonságos is.
