Ugyanakkor a támogatott bioüzemanyagokra rámozdult ipari lobby és a harmadik világ kiszolgáltatott országai a lehető legrosszabb megoldás felé haladnak: a természetes erdőket felégetve óriási olajpálma ültetvényeket kezdenek telepíteni.
George Monbiot, a Guardian című brit újság rovatvezetője december elején “A biodízel nem megoldás” című cikkében ismét kritizálta a biodízelprogramot, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az alternatív üzemanyag támogatásával minden eddiginél környezetrombolóbb növényt terjesztenek el a Földön.
2003-ban Jeffrey Dukes amerikai biológus (University of Utah) kiszámította, hogy az évente elégetett fosszilis tüzelőanyag előállításához gallononként 98 tonna szerves anyagra, összesen a Föld teljes biológiai kapacitásának 400 szorosára van szükség. Ennek tükrében irreális célkitűzés a 20 százalékos bioüzemanyag részarány elérése. Ám miközben az európai kormányok és a biodízel programot támogató környezetvédők újrafelhasznált konyhai olajat, virágzó repceföldeket és sivatagi tavakban termesztett algákat vizionáltak, valójában most a világ legrombolóbb növényét terjesztik.
A biodízelprogramról sejthető volt, hogy az élelmiszer-termelés rovására megindítja a versenyt a termőföldért, de míg Európa nem adta fel támogatásért cserébe a termőföldjét, a harmadik világ szegény országai esélyt láttak a biodízelben. Az európai exportra számító maláj kormány épp most jelentette be, hogy megépíti ötödik biodízel-finomítóját, miközben az országban, akárcsak Indonéziában az eddig túlélő csodálatos őserdőt őrült iramban szorítják vissza az olajpálma-ültetvények, ráadásul az erdők felégetése és a mocsarak lecsapolása szén-dioxid-kibocsátással jár, és a folyamat több kárt okoz, mint hasznot.
A brit kormány tudatában van a veszélynek, és miközben bejelentette, hogy engedelmeskedik az EU-nak és 2010-ig 5,75 százalékra növeli a biológiai eredetű üzemanyagok részarányát, felhívja a figyelmet arra, hogy súlyos környezeti veszélyt jelent a brazíliai cukornád és a délkelet-ázsiai olajpálma termőterületének növekedése. Kormányszakértők szerint a világkereskedelmi törvények nem teszik lehetővé az importkorlátozást, tehát a kormány csak “önkéntes önmegtartóztatást” javasolhat.
